Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - MŰFORDÍTÓI VERSENY (3.) - Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre: Miroslav Válek versének fordításai és miniesszék
S mert a roppant sivatagban ily dologban szabadabban járnak el, szólt a teve közömbösen: „Púpjaimat teletöltöm teljesen. Az elsőbe egy hordóval, kettővel vagy hárommal a hátsóba — a méricskélés, ugye, nevetséges volna. Végül is a víz a teve sorsa.” Sürög a csapiáros, kiszolgálja szépen teve úrfit s ő meghajol — tovatűnik teljes teveszépségében. Szemében a világ rózsás, rózsás lett egészen. A műfordító — ha megihleti a fordítandó vers világa — úgynevezett szerencsés helyzetbe kerül. Szerencsés helyzetbe kerül, s úgymond, furcsa kalandokba keveredik. Válek Ťava című verse ilyen természetű. Gyerekeknek íródott, de néhányadszori olvasásra már sült gyerek voltam magam is, ellenállhatatlan vággyal ama kalandra és játékra — túlkapásoktól egyáltalán nem mentesen. Teve lettem s mentem a csapszékbe (ha befértem volna az ajtón), s csapiárossá vedlettem, kiszolgáltam magamat, aztán kicsi herceggé, s tevegeltem úrfiként úrfl teve-önmagamon. Majd leroskadtam a négy hordó víz terhe alatt — értsd ia hordó-probléma ügyes-bajos megoldását —, de be kellett látnom, hogy, stílusosan szólvia: végül is a nyelv a műfordító sorsa (megtanulandó a tevétől ez is)! De csínján azon dolgokkal, melyek nevükön nevezendők — még egy gyerekversben is, vagy inkább: éppen a gyerekversekben. S amelyek a magyar nyelvre fordított versben magyar nevükön nevezendők! Játékosabbra fogva a dolgot, Ide idézem Devecseri Gábor találó miníversét: Miért teve a teve? Mivel az a neve. Ha más neve volna, már nem teve volna. S így van ez minden más szóval, fogalommal, dologgal is. Dilettánskodjunk kicsit — játszadozzunk, csináljuk meg a parafráziséit ennek a kis versnek, s ha balgán sikerül is, egy zárójelben elmegy: (Miért gyerekvers a gyerekvers? / Mert gyermekeknek íródott. / Ha felnőtteknek írták volna, / már nem gyerekvers volna.) A gyermek nagyon kényes a nyelvre, hihetetlen fantáziával, ötletességgel, játékossággal tud vele bánni. Sok nagy költő valósággal irigyelte nyelvüket, meghökkentő, szokatlan, kedves szóképzéseik miatt. Ezzel visszaélni, enyhén szólva is, főbenjáró bűn. A fordítás során tehát elsősorban arra ügyeltem, ne csináljak nyakatekert mondatokat és szóképzéseket, ne legyek elvont, se hideg; a párbeszéd legyen plasztikus és ütemes, pergő. A cirkuszi fellépést elnyújtottam, de ugyanakkor fényt és hullámzást is igyekeztem belevinni a hangokkal és az ütemmel: a cirkuszporond fényét és a teve hullámzását. Ez zárójelbe került nálam, az ösztön kanyarintotta oda a zárójeleket. És miért „úrfi” a teve? Hát szoktak a tevelányok csapszékbe járni egyedül? Kulcsár Ferenc
