Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - VÁLOGATÁS GYEREKVERSEINKBŐL - Kulcsár Ferenc: Gyerekversek
Kulcsár Ferenc májuii mondóka Poszáta sír a nád fölött — piciri nádja eltörött! Mért vibrál a kis légykapó? Sok lett a béka — tudható. Kakasvirág meg sáskafa — zöld ingbe bujt az éjszaka. — Ejnye hát én! Macskagyökér zsörtölődik. — Ki vagyok én? (Ha ez neked mégsem elég, tégy még hozzá, marad elég! De ne tücsköt, bogarat: a májusi ég alatt aranyvirág, vízirózsa épp most nyílik — tudsz te róla.) mondóka Sárosfai udvaron biciklizik egy majom. Még ilyet! Örülnek a gyerekek, sose láttak még ilyet. Még ilyet! vidám április Bazsarózsa, vadalma virágzik már, hatalma van a gyöngyvirágnak. Orgona és télizöld — juj, nem nyelvet — zöldet ölt. Röpköd a nagy fülemüle, látszik már — jaj, nem a füle —; villog rajta nagy öröme, s a vetésben, pszt — Pitypalatty, csuda-vidám fürj szalad. S mit csinálsz te, Jancsi, Károly? Száztól visszafelé számolj! bódog komám Bódog komám a lakomán megevett ötven tányér keszeget, ötven tyúkot, tíz kenyeret, megevett ötven tányért s fazekat, tíz kemencét, asztalt, sokat, apraját, nagyját, lakodalmas népet, kést, kanalat, széket, s hazament aludni zsémbesen, korgó gyomorral, éhesen. hm! Arról híres Sárosfa, áll benne egy sáros fa, sárosfai sáros fa! Ha nem volna Sárosfa, hol állna a sáros fa, sárosfai sáros fa? a ledér Aladár A ledér Aladár, gézengúz, szakadár, bokrok közt tekereg s nyekereg: — Megfoglak madár-badár, két szárnyú, tarka tollú, hét árnyú, s egyedem-begyedem, négy, öt, hat, tojásodtól megfosztlak. A ledér Aladár, gézengúz, szakadár, bokrok közt tekereg s csepereg a könnye. Madár-badár, két szárnyú, tarka tollú, hét árnyú, egyedem-begyedem, gally gyöngye ujját, orrát megcsípte.
