Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - VÁLOGATÁS GYEREKVERSEINKBŐL - Mészáros László: A mese metamorfózisa
Mészáros László a mese metamorfózisa (Vázlat] Ha a mese alapvető funkcióját akarjuk meghatározni, vissza kell fordulnunk a mese eredetéhez. A mese „ott volt” valahol a művészetek — tehát az ember — születésénél. Caudwell meghatározása szerint „egy ősi fizikai ritmus, amely taglejtésekben és ugrán- dozásokban, harsány szavakban és értelmetlen kiáltásokban egymáshoz csapkodott botok meg kövek zajában nyilvánult meg, közös szülője lehetett a táncnak, a költészetnek és a zenének”. A költészet később differenciálódott, az érzelemmel telített emelkedett beszédtől elvált a hűvösebb tényközlő elbeszélés, a mese. A mese a szellem öntudatának első terméke, amely aztán nemcsak a vallásnak, az irodalomnak, hanem a történelemnek és a tudománynak is az alapja lett. Minderre bőséges bizonyítékkal szolgálnak a természeti népek meséi. Vegyük például az alaposan feldolgozott és ismert észak-amerikai indián meséket. Ezek a mesék mindenekelőtt a törzs történelméről tudósítanak, amely gyakran kapcsolódik valamely teremtés-mondához, majd magáról a teremtésről, az eredetekről, a világ rendeltetéséről, az emberi élet céljáról 9tb. Mindezek mellett a mese természetesen a szórakoztatást is szolgálja, tehát esztétikai funkciót tölt be. A primitív népek elbeszélő műfajai között így nem lehet éles határvonalat húzni. Ugyanez a kép kerekedik ki például a kelet-afrikai népmesékből is. Az eredetmonda, az ősökről szóló történet, a történelempótló történelmi elbeszélés, a mágikus praktikákat leíró mesék, valamint a hősepika mellett kevesebb a tulajdonképpeni mese, a megfelelő európai meseműfajokhoz mérhető történet. Ezekre a mesékre — de általánosan is érvényes: egy-egy nép meséire vonatkoztatva — mindig rányomja bélyegét a nép életmódja, gazdasági-társadalmi formációja. A primitív népek meséinek nem csupán a szórakoztatás, hanem ta társadalmi szabályok, elvek, szokások megőrzése és közvetítése a célja (funkciója). A mese alapvető és komplex feladatköre a szocializálás elősegítése. A mese a társadalmi tudat megjelenési formája. Ha elfogadjuk, hogy a mese a társadalmi tudat egyik megjelenési formája — a primitív törzseknél az egyetlen és egységes forma — akkor érthetővé és nyilvánvalóvá válik a , mesék különbözőségének a ténye. Más kérdés az, hogy miént hiányoznak a közép-európai népek meséiből éppen azok a „mesék” (eredetmesék, történetek, mágia stb.), amelyekkel több a természeti népek folklórja. Az egyik ok minden bizony- nyal a történelmi Európa változásaira, s a népvándorlások korára vezethető vissza. A magyar nép hitregéi elvesztek, s mondáink sem nyúlnak Botond és a fehér ló korából régebbi időkbe. A másik ok pedig a görög-római kultúra hatása. Az alkimista tulaj
