Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - Kövesdi János: A gyermekiélek és az irodalom (Beszélgetés Klára Jarunkovával)
Amikor férjhez mentem, lassan-lassan megszoktam a várost, bár tény, hogy örökre' a hegyek lánya maradok. O Az író beledolgozza életkörnyezetét műveibe. Hogyan tükröződik írásaiban az a tény, hogy ön már harminc esztendeje egy rohamosan fejlődő, 300 ezres város forgatagában él? Dolgozik-e tipikusan városi, esetleg kifejezetten a szlovák fővároshoz kötődő témákkal? — Igen. Már első könyvem, az 1960-ben megjelent Hőstettek naplója is szorosan összefügg a várossal. S ez a könyvem nemcsak itthon aratott sikert, ahol már a negyedik kiadását érte meg, de talán másutt is, hiszen tizenkét nyelvre fordították. O Magyarra is? — Igen. O Andrej Mráz 1964-ben a szentimentalizmustól és didaktizmustól telített gyerekirodalom ellenpéldájaként méltatta nagy sikerű alkotását, Az egyetlent. Azt írta róla, hogy lányregényt tartunk a kezünkben, de olyat, amely elsősorban a felnőtt olvasóknak szól. Egy másik kritikus, Anna Kfemenáková pedig hozzáteszi, olyan regény ez,, „amely a hagyományos lányregények semmiféle rekvizitumát nem kelti életre.” Minthogy magyarul már kétszer is megjelent, mondana róla néhány szót a magyar olvasóknak? — Az egyetlen a serdülőkor lélektani rögzítése, hősnője Olga, kilencedik osztályos lány, tehát 15—16 éves. Pozsonyi születésű, itt is él. Természetesen nem ő az egyedüli hőse, a regényt eléggé benépesítettem fiatalokkal és felnőttekkel, akik valamennyien itt élnek közöttünk a fővárosban. O Ha jól tudom, Az egyetlen először 1964-ben jelent meg, gondolom, azóta több kiadást is megért. — Igen, Azóta összesen négyszer adták ki. Legutoljára tavaly. D Tudom, hogy külföldön is niagy sikert aratott, hallhatnánk kinti útjáról valami közelebbit? — Megjelent Amerikában, a Szovjetunióban, Kelet- és Nyugat-Németországban, Lengyelországban és másutt is. A legtöbb kiadása (négy) Lengyelországban volt, ahol összesen 200 ezer példányban jelent meg. O Ezek szerint Az egyetlen alighanem a legtöbbet fordított műve. — Igen. A hallgatag farkas öccsével együtt. Ami Az egyetlent illeti, különleges helyeit foglal el alkotásaim sorában. Egyedülálló jelenség, máig sem értem teljesen, de valamiféle tömeges és nemzetközi méretű azonosulásról van itt szó a hősnőm sorsával. Máig sem sikerült eddig kiderítenem, miként lehetséges, hogy egy könyv, amelv csakugyan egy pozsonyi bakfis lányról szól, serdülésének gyötrelmeiről, gondjairól, örömeiről, oly nagy visszhangra lelt távoli országokban is. Tulajdonképpen arról a rövid időszakról ad hírt, amely a felnőtté válást megelőzi. Ez az időszak rendkívül fontos az ember életében, mert ekkor kerül sor az első találkozásra a felnőttek világával, ebben az időszakban formálódik leginkább az emberi jellem, az ember érzelemvilága, egyszóval a személyisége. Talán azért, mert ezt boncolgatja, azért van olyan nagy visszhangja, és azért jelenik meg újra és újra. O Az ön kis Olgája tehát kikerült a nagyvilágba. Jól érezheti kint magát, ha egyik országból a másikba vándorol. — Azért ő mégis pozsonyi lány marad, itt született, itt élt. Az eredeti Olga itt ól most is, külföldön csak a dublőréi járnak ... O Műveit lefordították a Szovjetunióban is. Mely könyvei jelentek meg itt, hol és melyik kiadónál? — A hőstettek naplója például Moszkvában, a Gyetgiz és a Molodaja Gvargyija kiadóknál. A Gyetgiz adta ki A hallgatag farkas öccsét. Az egyetlen és az Aranyháló a Molodaja Gvargyijánál jelent meg. Ezek az orosz kiadások, de kiadták könyveimet Ukrajnában, Grúziában, Litvániában, Kirgíziában, Tadzsikisztánban is. Kijevben a közelmúltban jelent meg A bosszúálló című kisregényem. Ott készült Az egyetlen ukrán- kiadása is, amelynek fordítója, Olga Lenyik, jelenleg A csavargó fordításán dolgozik. A hallgatag farkas öccsének néhány hete jött ki az észt fordítása. O Művei szovjet kiadásainak példányszámáról vannak adatai? — Vannak. Nagyon magas példányszámban jelennek meg. Szorosan összefügg ezzel, hogy a szovjet olvasóimtól kapom a legtöbb levelet is. Amikor legutóbb a Molodaja
