Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - Kövesdi János: A gyermekiélek és az irodalom (Beszélgetés Klára Jarunkovával)
Gvargyija vendége voltam, oda vezettek egy méternyi magas levélhalomhoz: vala mennyit Az egyetlen olvasói írták. O Alighanem megpendítette benne a serdülőkorúak legérzékenyebb lelki húrjait... — Valószínűleg, és a legintimebb kérdéseikre tapinthattam rá, amelyekbe soha, vagy csak ritkán avatnak be másokat, de tialán szívesen látják, hogy a felnőttek mégiscsak tudhatnak róluk valamit. O Most beszéljünk egy kicsit másról. Egyszer Budmericén ön azt mondta nekem, hogy későn kezdte írói pályáját. Azt szokták mondani, hogy a próaalrónak ki kell várnia az idejét, ki kell forrnia, érlelődnie, mint a jó bornak. Vagyis sohasem késő elkezdeni. Hogyan vált íróvá, mi késztette rá, hogy* írjon? — Igen, elég későn indultam. Az említett első könyvem óta azonban már tizet vagy tizenegyet írtam. Ami íróságomat illeti, írói kiképzésem a szerkesztőségekben történt. O Melyikekben? — Dolgoztam a rádióban, irodalmi szerkesztőként. Azután itt a Roháčnál, ahol mindmáig dolgozom. Élclapnál kellemesen telnek az ember napjai. Sok a tréfa... Én itt is irodalmi szerkesztő vagyok. Régebben a szerkesztőknek írniuk is kellett, mindenfélét, a lapba. Én azt mondtam magamban, ha már írni kell, akkor elbeszélést. Írtam is humoreszket, krokit, szatirikus elbeszélést, talán százat is. Nem tudom, mennyiben jók, mennyiben rosszak, amiket akkoriban írtam, de mint szerkesztő egy dolgot alaposan megtanultam: hogyan nem szabad írni. Ha az ember huzamosabb ideig dolgozik valamilyen szerkesztőségben, és azután kezd prózát írni, az csak szerencsés dolog lehet, mert el tudja kerülni azokat a zátonyokat, amelyeken fiatalabb korában, tapasztalatok nélkül esetleg hajótörést szenvedett volna. O Mondana valamit a saját alkotói módszeréről? Thomas Mann például mindennap két oldalnyit Irt. Ön hogyan ír? Mikor és mennyit, rendszeresen vagy rendszertelenül? — Ismerem a klasszikusoknak az alkotói módszerekről vallott nézeteit, többnyire azt tartották, hogy írni mindennap kell, amennyit-annyit — de mindennap. Én nem igazodom ehhez az elvhez, az én írói módszerem egészen más. Ha Pozsonyban vagyok, akkor a szerkesztőségi munkámnak élek, amiből szinte az következik, hogy Pozsonyban nem írok; nem forgácsolom szét az erőmet, de terveimet természetesen magamban hordozom, és hagyom, hadd formálódjanak, érlelődjenek, mert valamilyen tervem — egy legalábbis — mindig van. O Vagyis lélekben Ír? — Igen. De mikor már a tényleges írásra készülődöm, rettentő izgalom és feszültség vesz erőt rajtam, amit persze a megformálatlan élményanyaggal, a majdani mű nyersanyagával való feltételezett gyűrkőzés szül. írni már rendszerint magányban szoktam, vagy Budmericén, az írók alkotóházában, vagy Jarganyban. Intenzíven dolgozom. Két-három hónapon át igen Intenziven írok, annál jobban esik azután a szünidei pihenés. Később újra visszatérek félbehagyott munkámhoz, amit nem fejeztem be, azt igyekszem befejezni. Általában egy évig fektetem a kéziratot, kritikusaim is akadnak, akik erről-arról elmondják megjegyzéseiket, van amit át is írok. Szóval ilyképpen tető alá hozom a munkát. Különben minden író tudja, hogy kezdetben teljhatalmú ura hőseinek, ő állítja őket erre vagy arra a posztra, az ő akaratából élnek át mindenfélét, egyszóval motiválja figuráit, igen ám, de amikor félig elkészült az írás, a figurák megelevenednek, saját akaratuk lesz, akkor már nehéz velük bánni, keményen visszaütnek, na netalán erőszakoskodunk velük ... O Csak gyermek- és ifjúsági műveket ír, vagy másfajta dolgokat is? — írtam. Az egyetlen felnőtt olvasmány is. Azonkívül van egy útirajzi esszéket tartalmazó könyvem, amelyet nem kifejezetten csak az ifjúságnak szántam. Dél-ame- rikai utazásomból született. Pár lépés Brazíliában (Pár krokov po Brazílii] címmel jelent meg a Smena kiadónál. O Mikor járt Brazíliában? — 1969-ben. Az írószövetségtől voltunk ott egy cseh íróval, a kulturális egyezmény keretében. A brazil egyetemeken tartottunk előadásokat. Ez hagyományos dolog. Minden évben szokott menni valaki. O Az írói társadalomban közismert, hogy ön szenvedélyes utazó. Járt Indiában (Nepálban) és több más országban is. Bizonyára volt része valamilyen különleges, érdekes élményben is.
