Irodalmi Szemle, 1975

1975/6 - Ordódy Katalin: Kiküldetés (Regényrészlet)

réteken, mintha valaki hanyagul odaszórta volna őket. Tetszett neki, ahogy találkozásuk lezajlott, hogy nem váltottak csókot sem ott a hotelban, sem az autóban nem estak egymásnak. Bálint ki tudja választani mindig a megfelelőbb pillanatot.

— Oj kocsid van, új öltönyöd, minden ismeretlen körülötted.

— De én a régi vagyok — Bálint nem hagyta ki a kínálkozó alkalmat, hogy azt a tényt leszögezze. — És te? — kérdésének azzal adott nyomatékot, hogy kissé erősebben megszorította ia vállát, és az országúira szegezve tekintetét várt a feleletre.

— Itt lennék-e most, ha nem Így lenne? — kérdezett vissza. — Egy koffer minden hozományom.

— Első házasságom anyagi szempontból feltétlenül előnyösebb volt, ha így van. — Aztán más hangon. — Te, tudod, hogy közben kimondták már a válást?

Bólintott.

Ez meglepte Bálintot.

— Valóban a füledbe jutott? És honnan hallottad?

— A volt feleségedtől.

— No ne! El kell, hogy mondjad. De ne most, mert már megérkeztünk.

Az országútről lefordultak egy gondozott mellékútra, amely ötven méter után garázsajtóban végződött. Amíg Bálint a kocsival vesződött, ő gyorsan megkerülte a házat. Zsúpfedeles, földszintes épület volt, csak a főbejárat fölött volt egy kis virágos erkély a manzárd előtt.

Parasztház, szimaitolgatta, de nem valódi, csak a stílusa olyan. Közelről látni, hogy a tető is műzsúp. Mindenesetre csinos kis kulipintyó. Bálint jött a kulcsokkal és bementek. Meglepő volt, belülről mennyivel tágasabb, mint ahogy kívülről látta. A benyílóból egy nagy helyiségbe jutottak, amelynek a közepén búbos kemence-szerű építmény volt, a tetőn át kivezető vaskos kéménnyel. A körülfutó padkán kiszámított összevisszasíi g- ban néhány prém. Aztán a konyha étkezősarokkal és egy kisebb szoba, talán meghitt társalgás vagy olvasás számára, mert itt kapott helyet egy könyvesállvány is. Bálint kézen fogta, és a nagy szobából vezető falépcsőn felvezette a manzárdba. Ez két küifjn bejáratú, de egymásba nyíló szobácskából állt. Az egyikben a kerámia keretes tükörrel találkozott, a három képet a lenti teremben fedezte fel, és ott látta a többi otthonról hozott holmit is. Bálint ezután megmutatta a kisebb szoba és a konyha között húzódó kis benyílót, amelyen át a garázsba lehetett jutni. A lakást egy földszinti és egy emeleti fürdőszoba egészítette ki.

Visszamentek a nagy szobába, és ekkor Bálint, miután mindezt, mint egy zsákmányt, a lába elé rakta, végül megkérdezte: 1 ■ ’

— Hogy tetszik?

— Nagyon szépnek találom, mégsem tudok egyértelműen felelni, mert egyszerű, ugyanakkor procc is. Szerény, ugyanakkor nem tart rá igényt, hogy ezt a szerénységet komolyan vegyék. Különben csupa ízlés, úgy gondolom, jól betölti a feladatát, hogy a látogatókat tájékoztassa anyagi viszonyaid felől.

— Ez itt nem utolsó szempont — nevetett Bálint. — Különben csípősen juttattad kifejezésre tetszésedet. És most mondd, tudnál itt élni?

— Veled, Bálint? — és két karját a vállára tette.

Éjfél felé rájuk tört az éhség, kimentek a konyhába, és bolondos jókedvvel, egymást akadályozva a munkában, egy kis harapnivalót készítettek. Egymással szemben ülve falatoztak aztán. Rémüldözött, hogy görbe szemmel fog majd a főnöke ránézni, ha netán kereste volna az este.

— Nem lenne jobb, ha csapot, papot otthagynál, és vissza se mennél a hotelbe?

Egy pillanatra meghökkent. Erre a lehetőségre nem gondolt. Próbálta elképzelni,

hogy csakugyan, miért ne? De azonnal elvetette a gondolatot.

— Ki van zárva, Bálintkám. A kongresszust végig akarom csinálni. Biztosan megérted, hogy nem akarom Milant kellemetlen helyzetbe hozni. Igazán nem érdemli meg.

— És aztán? Az alatt a tíz nap alatt igazán hozzám költözhetnél, amit még hivatalos minőségben itt töltesz. Nem?

— Ezt majd ráérünk eldönteni. Most kérlek, mielőbb vigyél haza. Aludnom is . kell valamit. Holnap reggel lesz a megnyitó.

— Még tartozol egy történettel. Hogyan kerültél össze Hellivel és mit beszéltetek?

, — Bálintkám, ezt majd útközben, jó?