Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - HAZAI VÁLÓSÁG - Kulcsár Ferenc: A, b, c, d ... d, c, b, A
A költészet célja a gyakorlati igazság. Lautréamount. Veszek hát holnap színes ceruzát, nagy-nagy rajzlapot, s majdan, ha áthatok a frontokon, egy égő geometriát rajzolok! Könnyem csak átjutás jele lesz s több is, kerekebb is: majdnem vers — egy tűnő árulás. C Hol volt, hol nem volt... Volt egyszer egy gonosz gyerek, aki annyira gonosz volt, hogy nagy elvetemeüésében megölte az anyját, kivágta annak szívét és futásnak indult vele. De vak futása közben megboltlott egy kőben, ©lvágódott, és a szív, mely esés közben kiesett a kezéből, így szólt a gonosz fiúhoz: — Nem ütötted meg magad, kisfiam? De bizony a gonosz fiú csúnyán megütötte magát. És meg a földet is, amelyen végigzuhant. „Ne engedd, hogy halvány legyek, add ki, mama, ékszeredet! Csillagba bújnék, teljes álmom vezet e roppant félvilágon. Add ki, mama, mater dolorosa, azt, mi testem alja vagy gonosza, s mutasd fel, te látod, már látod: lobogtasd meg világom-világod.” Gondolom, ez a mese azon felnőtteknek íródott, akik elesvén így kiáltanak fel: Ki szórta szét a banáníhéjakat?! Erre egy a válasz: (a titkolózó mindenség szava szerint) nyújtottam kezemet. Vakon elesvén, magadra vess. De elesvén mások szívével szívedben, arcodról minden arc pora huíl, hogy felragyogjon ott — közös költészetetek. D „Félek nem tudok a dolgok végére járni mert még igen rossz költő vagyok mert a mindenség túlnő rajtam” Cendrars Ez a költő tudja hát, hogy a nagyság mindig nagyobb önmagánál — azaz végtelen, így nem az őrületben keresendő. A világűr lehet hogy őrült (őrült titkok halmaza), de benne mi: roppant dolgok tudói és roppant dolgok nem tudói, csak az értelem örömeire és tragédiáira szorítkozhatunk. Hogyan lehet hát kicsinyes a mi gyávaságunk az őrületre, ha roppant titkok állnak elénk. Honnan tudjuk, hogy új dolgok fölfedezése nem hoz-e nagyobb, teljesebb, tiszteletre méltóbb tisztaságot az őrület tisztaságánál? így a megismerő költőnember a fontos itt, aki fogával fogsort alkot, kezével-lábával pedig vég
