Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - Szántó György: Beszélgetés Garai Gáborral az alkotásról és a barátságról
Az asztalon a — ki tudja, hányadik — presszókávé kihűlt, úgy elfoglal ez a rövid beszélgetés. A rádióval és a sajtóval való együttműködésére terelem a szót: — Az az érzésem, hogy nemcsak neked van sok versed a rádióban és a lapokban, hanem általában is többet közölnek Magyarországon a költői alkotásokból, mait miná- lunk. Milyen jelentőséget tulajdonítasz ennek? — Mindenekelőtt meg kell mondanom, hogy igen nagyra becsülöm azt a munkát, amelyet a költészet népszerűsítéséért a rádióban végeznek. A rádióban vagy az újságban kapott közlési lehetőség az önkontrollt is kifejleszti. Ez az önellenőrzés nélkülözhetetlen, hogy a költő előbbre jusson, hogy felismerje saját hibáit, s hogy minél pontosabban tudatosíthassa célkitűzéseit is. Ha a vers oly nagy példányszámú lapban jelenik meg, mint például a Népszabadság, a Népszava vagy a Magyar Nemzet, sokkal szélesebb olvasóréteghez jut el mint a verseskötet. Ha komolyan vesszük, hogy a nagyközönségnek, a tömegeknek írunk, s én ezt igen komolyan veszem, akkor ezek az eszközök az irodalomnak felbecsülhetetlen értékű segítőtársai. — Elmondhatnál-e még végül a terveidről is valamit? — Idén jelenik meg verses drámám, a Lebegő Atlasz. A pécsi színház számára, amely megtisztelt bizalmával, új ötletem van, de ia darabbal majd csak az év vége felé készülök el. A televíziónak írandó verses játék gondolatával is foglalkozom — Arany László múlt századi költőnk eposzának, a Délibábok hősének átírása lenne ez. Ámde hiába, az én számomra a vers a legfontosabb, s ezt, mint mondtam, nem lehet tervezni. Már huszonöt esztendeje élem át, mint simogatnak vagy csapnak arcon az élmények, melyekből nem lehet nem verset írni. Milyen terveim lehetnek hát? Várom a megfelelő pillanatokat, melyekben találkozik az élmény, az ihlet és az alkotás kedvező külső körülményei. Utolsó kötetem óta írtam már körülbelül egy tucat verset s így temélem, hogy nemsokára megint együtt lesz egy kötetre való. Kötetbe foglaltam az új fordításaimat is, és már szigorúbban válogattam. (Az interjút Szántó György készítette) Lőricz Gyula: Táj (pasztell)
