Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - Reiner Kunze: Válasz - Ivan Skála: Éj - Vlagyimir Buries: Vers - Zbigniew Herbert: Leíráskísérlet
Reiner Kunze Vlagyimir Buries válasz Az apám, mondjátok, a bányában apám háta felhasadt, forradások, beomlott kőzet ótvaros nyomai a bőrén, én pedig, én szerelemről énekelek. Azt mondom erre: Persze, épp azért. Hajnal Gábor fordítása Iván Skála éj Megyünk a köves gyalogjárón, hű cinkosunk a csöndes éj. Az égen rongyos felhők lógnak, rongy közül les a holdkaréj. E meghitt percek jégből keltek, s mind égő szájként melegít. Pléded csücskével álcázzák el a gonosz magány zugait. Zsebben összefont ujjainkban elektromosság bizsereg, szikrát vet szemünk, s megijedsz, mert úgy érzed, tűzvész fenyeget. De a cinkos éj medvetalpon csoszogva nyomában marad azoknak, kiket okos vágy hajt kiélni rajongásukat. Veres János fordítása XXX A világot belakják a háború utáni emberek a háború utáni dolgok egy szerelmes levélbe csavart darabka háború előtti szappant találtam nem tudtam mit tegyek mosakodjak-e vagy sírjak Háború előtti korszak — elsüllyedt Atlantisz És mi — kik a csodákkal teljesebbek Tóth László fordítása Zbigniew Herbert leíráskísérlet Elsőként megamat írom le kezdve a fejemtől vagy inkább a lábamtól vagy a kezemtől a bal kezem kisujjától a kisujjam testmeleg és középen könnyen bebajlítható körömben végződik három részből áll közvetlenül a tenyeremből nő ki ha elkülönülne jókora kukac is lehetne belőle mondhatom: egyedi ujj a bal kezek kisujjai közül a világon egyedül vele van közvetlen kapcsolatom más bal kezek kisujjai számomra csak lélektelen absztrakciók a kisujjammal közös a születésünk napja közös a halálunk napja közös a magányosságunk csak a vér ismétlődő lüktetése köti össze a távoli partokat s az egyetértés fonalait Tóth László fordítása
