Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - (-): „Kik a csodákkal teljesebbek …” - Florin Mihai Petrescu: Forrásvizek - Nino Nikolov: A partfokon
„Kik a csodákkal teljesebbek...” Kisantológia a szocialista országok költészetéből A történelem nagy fordulóinak lényege a különböző — igazolható vagy eleve igazolhatatlan — magatartásformák össszecsapása. Az évfordulóké e nagy történelmi fordulókban önmagukat igazolt magatartásformák éltetése, továbbadása. Ilyen történelmi fordulópont az erurópai népek (s általában a világ népeinek) életében: a második világháború befejezése. Ilyen évforduló: felszabadulásunk J0. évfordulója. Nem véletlen tehát, ha most, e megtisztító erejű történelmi sorsfordulóra emlékezve az európai szocialista országok költészeti kisantológiájának közlésével a költészet lényegét: össztartó erejét, népeket és igaz eszméket egyesítő üzenetét hangsúlyozzuk. „Kik a csodákkal teljesebbek” — írtuk föl összeállításunk címéül a szovjet költőnek, Vlagyimir Buricsnak egyik verssorát. Nem véletlenül, hiszen más-más oldalról, más-más színében és villanásában a csodákra (a háborús romokon felülemelkedni és a világot gyökereiben megváltoztatni) érett, s „a csodákkal teljesebb” ember szólal meg honfitársa Anna Ahmatova, de a többiek — a bolgár Ljubomír Levcsev és Nino Nikolov, a keletnémet Reiner Kunze és Erich Arendt, a lengyel Zbigniew Herbert és Tadeusz Rózewicz, a román Floris Mihai Petrescu és Mihai Beniuc, a magyar Bede Anna és Páskándi Géza, valamint a szlovák Ján Smrek és a cseh Ivan Skála — versiben is. A költő — valljuk Fábryval együtt —: névadó. A költészet pedig kiválasztás és törvényesítés. Magatartásforma. Helytállás — ugyancsak Fábryval szólva —: fegyver s vitéz ellen. Florin Mihai Petrescu Nino Nikolov forrásvizek a partfokon Forrásvizek, forrásvizek, múltak ködét idézitek, ősi ének szép zenéjét, szorgos kezek dicsőségét. Játékosan, édesdeden zúgjatok át a szívemen, habotokban csillag zizeg, forrásvizek, forrásvizek. Színig tele tisztasággal, üstökösök sugarával, óceán hív, mese-sziget, forrásvizek, forrásvizek. Már hajnalban emberi hangokon a gláruszok rikoltanak, kívül a tengeren, a partfokon, s tépnek tegnapi maradék halat. Itt mindegyik nap így kezdődne hát? Már hajnalban emberi hangokon a gláruszok rikoltanak — és gondolom tovább: tegnapi dolgokkal te nem vesződsz-e? S nem vet-e árnyat igényed szárnya folyton valakire s valamire, a megszerezhetőre? Nagy László íordítása Veres János fordítása
