Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - Egri Viktor: A Thália öt esztendeje
nem élt — vagy csak ritka esetben élt — a kezdeményezés jogával. A Thália esetében a színház központi felelős vezetőit akarva, nem akarva — a rendező kénytelen a műsor összeállításánál hathatósan támogatni. Szerencsére a Tháliának Beke Sándor személyében jól iskolázott, a drámairodalomban jártas, gazdag fantáziájú rendezője van, aki működése öt esztendeje alatt bebizonyította, hogy az objektív nehézségek figyelembe vételével ért a dramaturgiához is. ' Ha a Thália működéséről szólok, elengedhetetlen, hogy rendezőjének tevékenységét bonckés alá vegyem, miután az öt év alatt előadott darabok javának ő volt a rendezője, a legtöbb esetben előadásuk kezdeményezője is, tehát elsősorban az ő munkája szabta meg a Thália színvonalát. Beke Sándor vizsgarendezése a MATESZ komáromi színpadán mind a hazai, mind a magyarországi szakemberek körében a legjobb benyomást keltette. Mint a szlovák főiskola (VŠMU) és a budapesti Színművészeti Főiskola hallgatója megszerezte a legjobb alapokat az induláshoz, és Shakespeare Rómeó és Júliáját valóban kivételes színpadi érzékkel állította színpadra. Szigligeti Liliomaijának ötletgazdag rendezése is igazolta tehetségét, de Oscar Wilde Burburyje, amely Hazudj igazat címmel került bemutatásra, már nem okozott ilyen osztatlan örömöt. Véleményem szérint kár Oolt elfogadnia azt a sokaktól hangoztatott, erősen vitatható elvet, hogy a siker érdekében minden megengedhető, jelen esetben például az, hogy az ironikus Wilde humorát gag-ekkel fűszerezze, s eltorzítva az alakok jellemét, a szellemes társalgási komédiát az olcsóbb bohózat szintjére siklassa. Szerencsére további munkája során bőségesen nyílott alkalma meggyőződnie arról, hogy a csöndes derűfakasztás mélyebb és tártó- sabb sikert ígér a harsány mulattatásnál. A jól előkészített bemutatkozás meghozta a várt sikert, s az egész együttes munkája jó jövővel biztatott. A műsorfüzet szerényen jelezte azt a kívánságot, hogy a vox humana jelszavával munkába álló Thália az indulás pillanatától szeretne „jelen lenni” a szlovákiai magyar kultúrában, szeretne cselekvően részt venni formálásában. Ez a szándéka, a jelek szerint, sikerrel járt. Ugyanebben a füzetben brechti eltökéltséggel hitet tesz amellett, hogy olyan művészetet szeretne művelni, melynek „hatósugara megváltoztatni kényszeríti szemlélőjét.” A színház, kemény munka árán, szerencsésen tette meg első lépéseit, és jólesően állapíthattuk meg, hogy Gál Sándor A szürke ló című mesejátékával, mely Tarics János rendezésében került műsorra, már indulása első napjaiban számot vetett azzal az elsőrendű kötelességével, hogy a szlovákiai magyar drámairodalom megerősítésében kezdeményező szerepet kell vállalnia. Ibsen Kísértetekének előadásával a fiatal gárda alighanem megcáfolni próbálta azt a hiedelmet, hogy komoly drámák nem vonzzák a könnyű műfajhoz szokott közönséget. Bár negyven táblás ház szólt a színház mellett, a választás Ibsen esetében szerencsésebb és következetesebb lehetett volna. A múlt század nyolcvanas éveiben írott színmű ma teljesen elavult, annyira közismertté vált az átöröklésnek az akkori természettudományos világnézet hatása alatt taglalt problémája. Ibsen első alkotói korszakának legnagyobb drámája, A nép ellensége, amely a kapitalizmus erkölcstelen tényeit ostorozza, vagy későbbi nagy drámai vallomása az öregségről, a Solness építőmester, bizonyára közelebb hozta volna a múlt század nagy drámaíróját a ma nézőjéhez. De az élet hazugságaira rávilágító Vadkacsa, vagy a titkos vágyainak megvalósulása elől szerelmével a halálba menekülő Rosmersholm is kevésbé avitt, mint a Kísértetek. (Dramaturg!) Ibsennek ezeket a múlt század polgári világát ábrázoló drámáit átjárja a vágyak borongása, az északi táj sejtelmes melankóliája, az a végtelenbe áhítkozó férfias líra, amely a drámaköltő Peer Gynt\éhew csúcsosodott ki. Vajon Jean Cocteau Rettenetes szülők\e megfelelt-e a Thália meghirdetett célkitűzéseinek, ez is megkérdőjelezhető, mert a jó szereplehetőségek egymagukban nem elegendők. Az előadást talán az indokolja, hogy az egyszerű nézőt meggyőzi: ne ítéljen elhamarkodottan, lássa meg ne csupán a fiatalok, hanem a szülők erényeit és gyöngéit is. A „rettenetes” szülők azért rettenetesek, mert nem értik meg a fiatalokat, s minden áron a maguk akaratát akarják rájuk kényszeríteni. Beke Sándor rende