Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Tesák Péter: A magyar Vörös Hadsereg harcai és a proletár diktatúra Léván 1919 júniusában

kezdték a szakszervezetek megalakítását. Június 4-én a pedagógusok, 8-án a közalkalmazottak szakszervezetének helyi csoportja tartott alakuló ülést.

A lévai szocialista pártszervezet irányítása alatt állott a volt Bars-ból a régi szerkesztőség meghagyásával alapított Barsmegyei Népszava című, harcos és bátor hangvételű forradalmi hetilap. A Barsmegyei Népszavának öt száma jelent meg; megszűntének az a külön érdekessége, hogy a Vörös Hadsereg kivonulása után változatlan szerkesztőséggel ismét mint a régi Bars jelent meg. Ezt a ítényt a szerkesztőség iaz 1919. július hatodikán kiadott 22—28. számú „összevont” Barsban úgy magyarázta, hogy a Barsmegyei Népszava tartalmát „az utolsó betűig ia direktórium írta elő”.

Visszatérve az események katonai összefüggéseihez: a június 24-én aláírt fegyver- szünet és az azt követő június 30-i visszavonulás megpecsételte a proletárdiktatúra sorsát nemcsak Léván, hanem az egész országban.

A Vörös Hadsereggel együtt Magyarországra vonult a helyi, járási és vármegyei direktóriumok legtöbb tagja is. A proletárdiktatúra sok lévai híve csupán hosszú hónapok, évek múlva került csak haza, rendszerint a Horithy-rendszer börtöneit és internálótábo- rait is megjárva. Az otthon maradiakat pedig a csehszlovák polgári rendszer bíróságai küldték hosszabb-rövidebb időre a lipótvári, besztercebányai, terezíni és más börtönökbe. Az egyhónapos proletárdiktatúra Léván nem teremthetett anyagi értékeket, de felrázta álmából a helyi proletariátust, s megalapozta a harcos lévai forradalmi munkásmozgalom sikereit.

Linter István: Táj házzal