Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom

az a tény a legerősebb bizonyítéka, hogy a kérdéses helynév előfordulási helyének közelében hasonló jellegű helyneveket lelhetünk fel. Ez az elv a helynévalkotásban nagy szerepet játszó „azonos szemlélet elve”. Ez annyit jelenít, hogy bizonyos területen, egy adott időszakban, egyértelműen felismerhető helynévadó szemlélet létezett.50

A Garam alsó folyása mentén, Zselíz és Párkány közt — ez a vidék egykor a Bény nemzetség szállásterülete volt — az állatnevekből eredő helynevek egész sorát leljük meg: Ebed, Libád, Ölved, Karva, Kural, Kakat, Sárkány, Szamárd és Zselíz. (V. ö.: I. tábla, 238. lap.) Ezen az aránylag kis terjedelmű területen tehát, amely a Garam alsó szakaszán alig közelíti meg a 40 km-t, nyolc igazolt állatnévből eredő helységnevet találunk. Ez a körülmény bőven elegendő a kilencedik eset igazolására.

Zselíz város nevének értelmezésével foglalkozó fejtegetéseink befejezéseként megállapíthatjuk, hogy azok a kísérletek, amelyek a kérdést a Žilic és Zihc szóalakok alapján próbálták megoldani, sikertelenek voltak. Ez utóbbiak eredménytelenségének oka abban rejlett, hogy nem vették figyelembe a kérdéses helynevek valódi tövét, a sil-1, amelyekre a Zsilic és a Zihc csak nagy engedményekkel és akkor is csak részben vonatkoztatható (t.i. az -ic és a -ci miatt).

A kérdéses helynevek helyes etimológiájának az alapja meggyőződésünk szerint a sil, vagyis a sün szavunk egyik őmagyarnyelvbéli párhuzamos változata. Álláspontunkat nemcsak nyelvtörténeti érvek, hanem történelmi és földrajzi körülmények is támogatják. Különös bizonyító erővel rendelkezik itt — amint erre már utaltunk — a Garam alsó folyása mentén fekvő állatnevekből képzett falunevek egész sora. Zselíz város neve tehát a szőkébb értelme szerint sünös, azaz sündisznókban gazdag terület, tágabb értelemben esetleg tüskés, vagy tövises vidék.

2

Közismert tény, hogy a helynevek kialakulásában a legfőbb szerepet a terület, az idő és a nép szemlélete szabja meg. A nyelvnek ez esetben csupán másodrangú szerepe van. A vegyes nyelvű területek példái igazolják ezt, amelyek helynévadó gyakorlatában ugyancsak felismerhetjük a mondott három feltétel érvényesülését. Fentebbi fejtegetéseink során a meghatározott terület és az azonos szemlélet szerepét a Garam alsó folyása mentén fekvő helységeink sorában szükségszerűen föl kellett ismernünk. Mindössze tehát az idő kritériumának a vizsgálata, azaz az állatnevekből képzett falunevek keletkezési korának a meghatározása maradt fenn.

Középkori helynévtípusaink kronológiáját alapos elemzéssel és az eredmények összesítésének segítségével Kniezsa István a következő módon foglalta össze:

1. A puszta személynevek a XII. század végéig, a XIII. század elejéig szerepelnek helynévként.

2. Az -i képzős helynevek (Tamási, Püspöki) a XI. század közepétől a XII. század közepéig divatoztak.

3. A személynév + laka, telke, háza, szálása, falva típus a XIII. század elején jelent meg.

4. A templomok és kápolnák védőszentjei (több mint 1000) a XIII. század elején kerülnek a helynévadás eszközei közé és a XIV. század folyamán is hatékonyak maradnak.51

Helynévtudományunk ezt a tipológiát már sok irányban továbbfejlesztette (v.ö.: Káz- mér Miklós: A „falu” ... valamint a „vásárnap + hely”, pl. a Szerdahely típus irodalmát stb.). Ez a tipológiai rendszerezés okleveles és egyéb jellegű hiteles forrásokra épül. A felvázolt eredmények általános érvénynek örvendenek. Az állatnevekből képzett falunevek e sémákban, melyek a XI. századdal kezdődő időszakot elemzik, nem szereplnek. Ez a tény két lehetséges magyarázatra nyújt alkalmat:

1. a kérdéses helynévtípus mind ez ideig nem keltette fel a helynévkutatók figyelmét,

2. a helynévtípus honfoglaláskori eredetű.

50 Melich: A honfoglaláskor! Magyarország 11.

51 Kniezsa István: A szlovák helynévtípusok kronológiája. In: Nyelvtudományi vizsgálatok. Szerk. Pais—Mlkesy: Budapest 1960, 19—20.