Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom
C. ZSELIZ — Želiezovce. A város nevének értelmezésével az elmúlt ötven év folyamán több nyelvész és történész is foglalkozott. Közülük néhány a kérdést tudatosan feszegette, mások viszont alkalomszerűen foglaltak állást. Mielőtt a város nevének értelmezéséhez kezdenénk, röviden összefoglaljuk a már meglevő elméleteket. Melich János 1905-ben a Somogy megyei nagy kiterjedésű erdős területnek, a Zselic erdőnek, — Zselicségnek — elnevezését elemezve arra a következtetésre jutott, hogy ez a földrajzi név Pribina egyik pannóniai udvari emberének — Siliz-nek — a nevére utal. Melich erre a személynévre a „Bajorok és Karantének megtérítésé”-ről szóló, IX. századból származó, emlékiratban bukkant. Siliz a zalavári templomszentelés tanúi közt szerepel.'5 A Zselíz név eredetének feltárására a következő kísérletet Václav Chaloupecký tette 1923-ban. Ez a szerző a kérdéses helynevet a Szlovákia területén folyó középkori ércbányászat egyik bizonyítékának tekintette. A kérdéssel kapcsolatban így nyilatkozott: „erre nézve nemcsak a helynevek mint Aranyosd / Zlatník) Nyitra megyében, Kisaranyos (Zlatno) Bars megyében, Vágaranyos (Zlatovce) Trencsén megyében, Zselíz (Zelízy) Bars megyében, Rundo és Rudník Nyitra illetve Bars megyében, hanem az oklevelek is bizonyítékul szolgálnak.”'-6 A helyes értelmezés kedvéért megjegyezzük, hogy a szerző az „Aranyos” típusú helyneveket aranybányászatra, a Zselizét vas (železo = vas), Rud- no és Rudnikét ércbányászatra (ruda = érc) utalónak tekintette. Zselíz tehát szerinte Vas, Vasad, Vasbánya-ként értelmezhető. Századunk harmincas éveinek a középtáján a veszprémvölgyi apácák görög nyelvű alapítólevelében szereplő ómagyar helynevek nyelvészeti vizsgálata került napirendre. Többek közt a ZaAearj (Zaleszé) helynév olvasása körül is nyelvtudományi viták folytak. Mikos József 1935-ben a ZaXzari helynévre vonatkozóan állította, hogy ezt ZseZeszž-nek is olvashatjuk. Többek közt azt írta, hogy ez a helynév azonos azzal a helynévvel, amely I. László király 1083—1095 közt kelt oklevelében fordul elő, az „injra silvam Selez" (a selez-i erdő alatt), vagy pedig egy 1175-i oklevelében Seliz és 1216-ban Seliz alakban. Ezek az adatok a Kaposvártól délkeletre fekvő erdőségre — a Zselicségre vonatkoznak. A mi szempontunkból az a legfontosabb megállapítása, hogy a Zselicség nevet elsőízben hozza kapcsolatba a barsmegyei Nagysarlótól délkeletre fekvő Zsellzzel! Véleménye szerint „a név végső eredetében talán a szláv Želibor, Želimír-féle nevek tövéből képzett személynév”, amely a helynév alapját képezi. Megengedi azonban a Selec változatot is.17 Kniezsa István 1938-ban azon a véleményen volt, hogy az erdőség neve ugyan szláv eredetű, de rámutatott arra, hogy mind ez ideig nem sikerült a megfelelő értelmezésig eljutni.18 Ján Stanislav volt az utolsó, aki ezzel a kérdéssel két alkalommal is és közvetlenül foglalkozott. Első ízben 1940-ben tárgyalta a kérdést. Ekkor bővítette ki Melich Jánosnak a Zselíz helynévre vonatkozó, 1905-ből származó, már Ismertetett elméletét, amely szerint a helynév a szláv Siliz személynévből ered. A probléma második elemzésekor viszont, 1948-ban Stanislav a Bars megyei Zselíz helynevet már egy bizonyos Zelic szóra vezette vissza! Zselicségre nézve pedig ugyanakkor megtartotta fentebbi, Melichtől átvett véleményét.19 Kniezsa István nyilatkozatát ezúttal nem kell elemeznünk, mert semminemű konkrét tényt nem tartalmaz. Chaloupecký Václav véleményét mint helytelent maga Stanislav utasította el.20 Mikos József véleményét Pais Dezső professzor cáfolta meg, miután rámutatott arra, hogy a Zelist alak feltételezése esetében a szláv e az első szótagban nem alakulhatott át nyílt magyar e-re (s).21 15 Melich János: Szláv jövevényszavaink. II. köt. Budapest 1905. 95—96, 120, 134—135, 211. 16 Chaloupecký Václav: Staré Slovensko. Bratislava 1923, 169. 17 Mikos József: A veszprémvölgyi görög oklevél két helynevéhez. MNy XXXI (1935), 118. . 18 Archívum Európáé Centroorientalis, dirlge en collaboration avec un comite de redaction par M. Emeric Lukinich. Sárkány Nyomda, Budapest IV. (1938), 337. 19 Stanislav Ján: Pribinovi velmoži. Bratislava 1940, 10—17. Különnyomat a Linguistica Slo- vaca Il-ből. Továbbá: Stanislav: Slovenský juh ... I. 372, II. 600 és 601. 20 Stanislav: Slovenský juh ... II. 601. 21 Pais Dezső: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék. — Magyar Nyelv- tudományi Társaság Kiadványai 50. szám. Budapest 1939, 40. és Szent István Emlékkönyv II. 642.
