Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom
Mélyebbre ható elemzést tehát csak Melich Jánosnak és követőjének, Ján Stanislav- nak véleménye igényel. Vitathatatlan, hogy Melich János feltételezése nagyon vonzó, de benne a részletesebb elemzés során bizonyos nehézségek bukkannak fel. Értelmezésüket ugyanis mindketten kizárólagosan a Somogy megyei erdős terület újabbkori névalakjára, a Zselicségre építették. Annak ellenére, hogy Stanislav már 1940-ben felismerte, hogy a Zselic helynév töve több más helynévben is fellelhető, mégis figyelmen kívül hagyta azokat.22 A Siliz személynév — melyet Stanislav szerint Žilic-nek kell olvasni — és a zselici erdőség nevének etimológiai összefüggése csak abban az esetben tűnik elfogadhatónak, ha eltekintünk a többi azonos tövű helynévvel való összehasonlítástól. Stanislav a Siliz személynév és a Zsilic erdőnév összefüggését tulajdonképpen csak három érvvel támasztja alá: a) a törvényszerű i>e hangváltozással b) az -ic képző általános alkalmazásával a -slav végződésű nevek rövidítésére az ószláv nyelvben. Példaként a Rastislav-Rastic névváltozatot hozta fel. c) feltételezi, hogy a dunántúli Zselicség erdőnév keletkezésében Siliz-Zilic földesúri szerepe volt az Indíték. (A IX. század első felében!)23 Az adott feltételek mellett az első bizonyítéknak nincs döntő jelentősége. Érvként csak akkor alkalmazhatjuk, ha a Siliz erdőnévnek a Siliz személynévből való származása már minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert. Ennek a névetimológiának a hitele teljes egészében a második és harmadik érv tárgyilagosságán múlik. Sajnos — mint látni fogjuk — mindkét érv gyönge alapokon áll. A személynév és a helynév összefüggésének legfontosabb bizonyítékát látszólag a mai magyar helynévalak képzője a (Zsel)- ic nyújtja. Stanislav így magyarázza ezt a jelenséget: „Fontos az, hogy e feljegyzés (t. i. a Conversio) olvasatára a pannoniai helynevek Zsilic-ében támaszra találunk,"24 (Vagyis a somogyi erdőség nevében a Zselicségben.) Stanislav idézett állításának két gyönge oldala van: 1. A Zsilic erdőnév ebben az alakban csak a török hódoltság utáni időben tűnik fel (II. tábla, 242. lap). Legrégibb forrásaink egyértelműen Selyz-vől Silis-ről, vagyis Zseliz- ről beszélnek ebben az esetben is. 2. Mind Stanislav, mind Melich nyilvánvaló hibája, hogy a zselízi erdőnév értelmezésében nem vették figyelembe a magyar helynévanyag több azonos jellegű esetét. Ha a szerző jobban megnézte volna a Lipszky-féle Repertóriumot, amelyet egyébként idéz, észrevette volna, hogy a magyar helynévanyagban több olyan helynév Is szerepel, amelynek a töve Zil-Zsil -Sil alakú. Példaként a következő régi helyneveket hozzuk fel: Zselna (Beszterce-Naszód megyében), Zsély (Nógrád megyében), Zselyi (Moson megyében), Süli, Sülly (Pozsony megyében, Šulany, ma Felbár = Horný Bar területének része), Süly (Tápió-, Pestpilis megyében), Siily a Jászságon, Sülye (Magyar-, Alsófejér megyében). Ha a szerző mindezeket a helyneveket figyelembe vette volna — s mivel jártas a magyar fonetikában — nyilván rájött volna, hogy az összeset egy közös tőből a „sil"-bői száramztathatjuk. Mindezek következtében az -ic képzőre alapított bizonyíték elveszíti az erejét, mert az idézett helynevek egész sora nem a „Zsilic”-re, hanem a sil > zsil tőre utal. Ha ezeknek a helyneveknek a gyökerei a Zsilic személynévhez nyúlnának vissza, akkor nem fordulhatna elő, különösen nem ilyen nagy számban a sil > zsil tőre kapcsolódó helynevek sora. Annak ellenére, hogy Stanislav 1948-ban nem vizsgálta meg ezeket a helyneveket, mégis fölismerhette volna s úgy tűnik, hogy föl is ismerte, hogy a Siliz/Zilic személynévből nem származtatható egyaránt a Zselic és Zselíz helynév. Ezért az előbbi erdőnevet a már többször emlegetett Siliz/Zilic személynévből magyarázta, míg a másodikat, Zselízét, a zeZic-ből vezette le.2° Megjegyezzük azonban, hogy ezt a szót Miklosich ószláv szótára nem ismeri.26 22 Stanislav: Pribinovi velmoži 11. 23 Stanislav: Pribinovi velmoži 13—16. 24 Stanislav: Pribinovi velmoži, 10. 25 Stanislav: Slovenský juh ... II. 600, 601. 26 Mikiošich, Franciscus: Lexicon paleoslovenico-graeco-latinum. G. Baumler, Vindobonae 1862—65.
