Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Vércse Miklós: Adalékok a párkányi Simon-Júda napi vásárok törté netéhez

Párkány mezőváros 18. századi pecsétje

Párkány madártávlati képe 1595-ből

A templom körüli, akkor még szabad, beépítetlen területen árulták portékáikat a kegytárgyárusok, a mézeskalácsosok, a szűcsök, szabók, csizmadiamesterek és egyéb kézművesek. A mai fürdő tájékán illatoztak a gazdák pecsenyés- és borossátrai. A városháza előtti park helyén a cirkuszosok, komédiások és különféle kikiáltók lármája visszhangzott. A hídtól egészen az ún. Brenner-bányáig húzódó part mentén horgonyoztak a farkasdi, negyedi káposztás tutajok, uszályok. A mai Petőfi utca táján volt az állatvásár; ez csak hétfőn kezdődött. Tán ez a hely vblt a legforgalmasabb, legzajosabb. Ennél már csak a korcsmák, pecsenyés- és borossátrak lehettek hangosabbak a nagy áldomások nyomán. Id. Tóth Istvánnak, a mezőváros 1836. évi borbírájának, vagyis a városi kocsmák felügyelőjének a számadásában található egy érdekes táblázat arról, mennyi bor fogyott el a négy vásár alkalmával.

4 1 akó = 64 icce = 32 pint = 54,3 liter.

Eszerint: — Simon-Júda napi vásárban elfogyott

119

akó4 bor

— Luca napi vásárban elfogyott

12

akó bor

13

— Bertalan napi vásárban elfogyott

36'

6Í

akó bor

10

— György napi vásárban elfogyott

33

64

akó bor

A Simon-Júda napi vásárban lehetőség volt arra, hogy a helybéli és vidéki lakosság megvásárolja a télire való ruhát, csizmát, szűrt stb. Jóformán mindenki vett valamit, hiszen az esztendőnek ebben a szakában volt a falusi embernek leginkább pénze. Jutott hát vásárfiára is. A fiatalság körében nagy keletje volt a tükörnek meg a mézeskalácsnak.