Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Vércse Miklós: Adalékok a párkányi Simon-Júda napi vásárok törté netéhez
Párkány látképe az 1683-as győzelmes ostrom idején Szokásban volt ilyenkor a fakanalazás. A fiatalság alig várta, hogy esteledjék. Séta közben a vásárban vett fakanállal rápaskolhatott a legény a lányra, lány a legényre, tekintet nélkül arra, hogy melyik társadalmi osztályhoz tartozott. Nem volt tanácsos ezért megharagudni, mert akkor nagyon ,,rájárt a rúd” az illetőre. Inkább azon mesterkedtek, hogy visszaadják, ha lehet, kamatostul. A lányok úgy védekeztek, hogy lehetőleg egymásnak háttal fordulva sétálgattak. A nagy tolongásban még így is előfordult, hogy kényes helyen csattant a fakanál. Bele azonban nem halt senki, legalábbis nem őrizte meg az emlékezet. Napjainkban három napig itart a vásár. Hogy kezdetben pontosan hány napig tartott, arról nincsenek feljegyzések. A királyi adománylevél a négy vásár napjának felsorolása után ennyit mond csupán: „... ezen ünnepeket megelőző és nyomban utána következő más napokon, amelyek arra alkalmatosak, szükségesek és elegendők lesznek... ” Hajdanában a vásárt október második felében tartották (Simon-Júda napja okt. 28.) Rendszerint előtte való héten volt a bortermő vidékeken szokásos szüreti mulatság, ami már magában sok idegent vonzott a városba. Ahogy ez befejeződött, kezdetét vette a vásárra való készülődés. Maga a vásár általában 8—10 napig tartott, de nemegy esetben két hétig is elhúzódott. Mivel a párkányi búcsú november 5-re, Imre herceg napjára esik, a vásár vége beletorkollt a búcsúba. Külön búcsút nem is szoktak tartani. Manapság sem, pedig a vásárokat újabban október első felében tartják. A fiatalság meg a betelepült lakosság zöme tán nem is tudja, hogy november 5-én, nem pedig vásárkor van a búcsú napja. A két világháború közötti időszak, főleg a harmincas évek vásárai a kereskedők és kisiparosok szempontjából egyre kisebb jövedelemmel zárultak. A krónika feljegyzései közt csak nagyon szűkszavú méltatásokat találni az akkori vásárokkal kapcsolatban. Íme: 1922 — jó; 1923 — jó; 1924 — gyenge eredmény; 1925 — gyenge; 1927 — katasztrofálisan gyenge; 1928 — már jöbb; 1929 — csalódást hoz iparosoknak, kereskedőknek egyaránt; 1930 — gyengén sikerült; 1931 — gyengének bizonyult; 1932 — forgalmasabb; 1933 — jobb, mint tavaly; 1934 — sikeresebb; 1935 — jól sikerült; 1936 — gyenge eredménnyel végződött; 1937 — forgalmasabb, mint az elmúlt évben. A krónikás megjegyzi, hogy 1936-ban olyan gyönge volt a kereslet, hogy a harmadik nap után véget is ért a vásár. Valószínű, hogy ettől fogva tart három napig.
