Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Sidó Zoltán: A kéméndi női viselet
meg. A „tütüsös kendő” kivételével a vállkendőket hátul szalaggal kötik át, a szalagot gondosan ráfektetik a szoknyára, így a szalag nem lóg le függőlegesen, hanem rásimul a szoknyára és a vállkendő végére. A szalag színes. Piros, zöld, sárga színekben pompázik, de a piros rózsák dominóinak rajta. A kéméndieknél a szalag a szoknya aljáig ér. Kaca. A női viselet legfelső és egyben legmelegebb ruhadarabja a „kaca”, vagy ahogyan másképp is nevezik, a „farkas kaca”. Posztóból készül. A fiatalabbak számára plüssből is készítették. Elnevezését onnan kapta, hogy a hátsó részén a kaca alja farokszerűen feláll. Nem díszítik, de az aljára esetenként szőrmét vagy sima bársonyt varrnak. Az ujjvégekre csak bársonydísz kerülhet. A díszesebb „farkas kacát” úgy készítették, hogy a felálló, szőrmés hátsó részét cakkosra nyírt kék, esetleg erős rózsaszín posztóval díszítették. Hajviselet. A haj a nő egyik ékessége. A fiatal lányoké a legváltozatosabb, és hogy ez látható is legyen, a lányok fedetlen fővel járnak. (Innen ered a hajadon elnevezés). A menyecskének már bekötött fejjel kell járnia. A kendő kötésében és színében még ott találni a fiatalságot és üdeséget, ha már a hajviseletben ez nem is nyilvánulhat meg. Kéménden az egyágú hajfonat dívott. A lányok hajába a tarkótól kezdve három virágos szalagot fonnak. Hogy a hajfonat vastagabb legyen — ez volt a szép —, a szalagok alá anyagot raktak. A virágos szalag egészen a szoknya aljáig ér. A fiatalasszonyok és az idősebbek kontyban hordták a hajukat, melyet a fejük tetején kötöttek, nem pedig a tarkón. A férjes asszonyok hajviseletéhez mindig hozzátartozott a kendő is. Fejkendő, fejdísz. A hajviselet mellett nagy gondot fordítottak a fejrevalőra is. A nő férjhezmenetelétöl egészen a haláláig a fejkendők egész sorát hordja. A fejkendőről meg lehet állapítani az asszonyok korát és anyagi helyzetét is. Ezt a kendők színével, kötésük módjával juttatják kifejezésre. A főkötőre mint fontos ruhadarabra az asszonyok nagy gondot fordítanak, s ezért ez a legdíszesebb kellékek egyike. A legdíszesebb fejdísz Kéménden is a menyasszonyi koszorú. A régebbi koszorúk díszítése gyümölcs alakú figurákból, ezüst levelekből, gyöngyökből állt. Az újabb koszorúkon több a gyöngy és a virágdísz, a gyümölcsfigurák elmaradtak. Minél díszesebb a koszorú, minél több rajta a „pillangó”, „rezgő” és „begyegő”, annál gazdagabb, szebb. Az esküvő után az újasszony-táncot „aranykonty”-ban járja a fiatal menyecske. Az aranykonty háromszögletű kéregfőkötő. Kemény papírból készül az alapja, erre „arany- síkot” varrnak, melyet virágos szalaggal díszítenek. A főkötőt a kontyhoz az ún. „kontyfa” erősíti, amely a kéregfőkötő belsejében van elhelyezve. A „tilanglit”, ezt a kivarrott tüllkendőt a fiatal menyecskék hordják. Alája pintlit kötnek. A „pintli” tüllkendő, amelyre neccelt fodrot varrnak, és rózsaszín pamuttal díszítik. A fejkendők közé tartozik a „hátracsapó kendő”, melyet gyártási helye szerint a környéken bécsi kendőnek, vagy piros bécsinek neveznek. Ezt a kendőt a menyecske hétköznap hordja, 5—6 évig az esküvő után. Ünnepnapokon a fiatal asszonyok „kázsmér” kendőt kötnek a fejükre. Az idősebb asszonyok barna, fekete és más sötét színű posztó-, festett sifón- és vászonkendőt hordanak. A fejdíszen kívül a kéméndi nők a nyakukban is hordtak éket. A „kaláris” 4—5 soros ezüst lánc, amely a nyakat fonja át. A lánc két-három sorban folytatódva simul rá a pruszlikra. A kaláris végén egy kb. 3X3 centiméter ezüst szelence függ a lány jegyesének bevésett nevével. A kaláris alá a menyecskék „gyöngyalávalót” vettek. Ez szalagból varrott dísz, amely a nyakból a pruszlik fölött lógott alá. Világos rózsaszín szalagból készítették, három ága volt, és kb. térdig ért.
