Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
Léva a 17. század első jelében Sándor Károly a lévai céhek történetéből IKivonatos tanulmányrészlet) Egy-egy város átfogó történetének feldolgozása szinte lehetetlen a céhek kialakulásának, felvirágzásának és szerepének ismerete nélkül. A céhekbe tömörült kézművesek a lakosság jelentős hányadát képezték, s kiváltságos helyzetüknél fogva nagymértékben befolyásolták a város társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődését, meghatározó szerepük volt mind az ipar, mind a kereskedelem terén. A céhes szerveszkedés nálunk — a városok gazdasági fejlődésével összefüggően — a 14. század elején kezdődött. A céhek, amelyek városi, földesúri és királyi kiváltságok alapján jöttek létre, hogy a kézműiparosok önrendelkezési joghoz jussanak s a város bizonyos körzetében konkurrenciamentesen árulhassák készítményeiket, a régebbi házi- iparral szemben fontos előrelépést jelentettek. Védték a kézművesek jogait, meghatározták munkájukat, s a tagok anyagi és szellemi szükségleteiről is gondoskodtak. Az artikulusokban lefektetett jogok és kötelességek szigorúan betartott előírásokká váltak, amelyek nemcsak a termelést és a céhközösségi kapcsolatokat, hanem még a tagok magánéletét is szabályozták. A céhek kiváltságos helyzete és a régi előírásokhoz való ragaszkodása elmerevedést hozott magával. Mivel kizárták a konkurrencia lehetőségét, az ipar, a manufaktúra és a gyári termelés fejlődésének kerékkötőivé váltak. A céhek közel ötszázéves múltjára azonban úgy tekintünk, hogy a céhes kézművesség a hűbéri rendszer tipikus, érdekes felépítménye volt, amelynek vizsgálata hozzájárul a városok történetének, a feudalizmus és részben a kapitalizmus gazdasági fejlődésének megvilágításához. Léva város történetében is jelentős szerepe volt a kézművesiparnak, amelynek céhes szerveződését, kibontakozását és létfeltételeit évszázadokon át objektív tényezők szabályozták. A város gazdag, eseményekben dús múltja — amelyet mi sem bizonyít meggyőzőbben, mint hétszázéves várának falai — a céhek életének feltételeit is a maga törvényszerűségei szerint szabta meg. A Léváról szóló legrégibb írott emlék egy 1156-ból származó adománylevél, amely Baratka (ma már nem létező község) templomának felszentelésével kapcsolatban Lévát (villa Leua) Baratka filiájaként említi.1- Léva ekkor még a barsi várhoz tartozó jelentéktelen jobbágytelepülés volt. A mai városközponttól keletre terült el; ez a rész mindmáig megőrizte az Ű-Léva nevet. A következő fontos adat 1318-ból való.2 A lévai vár létezését bizonyítja, amely a 13. század végén, a tatárpusztítások alatt tönkrement barsi vár hanyatlását követően épült. Az erősödő vár alatt új település jön létre, a 14. században kiépül a váralja, amely Űj-Léva néven szerepel. A vár első ismert ura Csák Máté. Halála után a vár Károly Róbert király tulajdonába kerül, aki 1321-ben Bechei Imrére bíz/ta, s kinevezte őt Bars vármegye főispánjává. Ezzel Barsról (most Starý Tekov) Lévára került át a megyeszékhely. A pápai tizedek jegyzéke szerint 1332-ben 1 Győrffy, Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, Budapest 1963, 457. o. 2 Uo. 458. o.
