Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - Kozák, Ján: A fehér mén
az izzadt szőr. Végül is félreugrott, megfordult, s a ménese felé vette az irányt, amely erre ügetni kezdett , dobogás hallatszott, nyerítés harsant. A kanca ott állt a helyén és meg se mozdult, csak nézett és fojtottan nyerített. A mén hozzáugrott és fejének lökdöső mozdulataival a ménesébe terelte őt. A kanca engedelmesen ügetett, egyszer se tekintett elvágtató társai után. A ménes mellett megállt. A csődőr körültáncolta őt. Gyönyörű egy mén volt, fehér szőre alatt futkározó Izmokkal domborodott a széles szügy. Nyakszirtje egyenes vonalú. Nemes formájú, fürge lába alatt futott a föld, hosszú izzadt sörénye lobogott, pofája és szélesre tágult orrlika remegett. Vadul, diadalittasan felordított. Mély hangja meg- reszkettette a levegőt. A kancák és a csikók, melyek békésen legelészgettek a közelben, fölemelték a fejüket. A mén csapkodott a farkával, a szeme égett, lángolt benne a vágy. Az oldalával, a pofájával, a kivillanó fogaival újból a kancához törleszkedett. Izmai és inai hol megfeszültek, hol elernyedtek, minden ereje beléjük szállt. A kanca néhányszor nyugtalanul fölvetette a farát és a fejét. Nyerítés közben elővillant meztelen ínye. Másán remegés futott át; látta, ahogy a mén fölemelkedik, mellső lába magasra repül a levegőbe, s a hatalmas test ráborul a kancára. Látta, ahogy a csődőr a/mellső lábával megszorítja a kanca oldalát és puhán a tarkójába harap. A kanca szétvetette a lábát, hátrafordult, és lihegve, kivicsorított fogakkal kapkodott a csődör pofája után: kidülledt szemének fekete bogara lázasan fénylett. Burov — egy pillanattal az után, hogy a mén már újra a fűben állt — lopva a nőre pillantott. Mása elragadtva, kipirult arccal nézte az állatokat. A csikós, aki előzőleg szét akarta választani a viaskodó méneket, mozgásra ösztökélte a lovát. Lassan, óvatosan közeledett a csődör felé, amely csak most fogott szimatot. — Na, na — mormogta csöndesen, nyugtató hangon Mitya. Pányváját a biztonság kedvéért készenlétbe helyezte. A mén — izzadt oldala gőzölgött — fontolgatott. Ám amikor a csikós még jobban megközelítette — húsz méternyire lehetett tőle —, felhorkant és megfordult. Vágtatni kezdett abba az irányba, amerre a legyőzött ellenfél ménesének a maradéka tűnt el. A kanca engedelmesen követte. Föleszmélve a figyelmezető nyerítésre, nyomukba eredt a ménes is. A csődör ekkor már az élre vágott, a kanca elvegyült a többi 'ió között. Messze, a napsütötte nyílt sík mélyén még fehérlettek a kisebb ménes foltjai. — Mása! — mondta Burov. Az asszony nem is hallotta. Az izgalom magával ragadta őt. A szíve hevesen dobogott; úgy tűnt neki, hogy még mindig hallja a lovak szügyében örvénylő zihálást. — Mása! Végre föleszmélt. Futó pillantását a férjére, majd Vaszilijra vetette. — No, ezzel megvolnánk — szólt az öreg. Az arca sugárzott, elégedetten dörzsöl- gette a tenyerét. — Meg se fordult a fejemben, hogy még mindig ez tartja őket itt. Már rég utána kéne lenniük. De valahogy furcsa egy esztendő ez az idei. Minden megkésett. A tavasz késő júniusban köszöntött be, a nyár meg rövid volt. Furcsa egy esztendő — magyarázgatta. — A kanca még csak vissza se nézett, ahogy az új mén után futott — jegyezte meg Burov tárgyilagosan, noha őt is alaposan felizgatták a történtek. Leugrott a nyeregből s kantáron fogta a lovát. — Úgy viselkedett, ahogy az szokás — mondta Vaszilij. — Mint minden igazi kanca, ha érzi, hogy erős hímre akadt. A természet mindig az erősebbet választja. — Máskor ehhez hozzátett volna még egyet-mást a fajfenntartásról, lótenyésztésről és egyebekről, ezért is hagyta, hogy a két csődör összemérje az erejét —, most azonban nem volt kedve a beszédhez. Inkább rágyújtott. Elégedettség töltötte el, hisz egyetlen lova se veszett el. Nagy kő gördült le a szívéről. Bár azt is tudta, hogy a legyőzött ménnel valamit tenni kell. — Gyakran növelik így a csődörök a kancák számát? — kérdezte Burov. — Nem, rendszerint beérik annyival, ahányuk van. No meg idegen ménessel csak ritkán akadnak össze. Ez a ménes sem itt legel, hanem délebbre, a Görbe-tó mellett. Ügy látszik, a csődöre rettenetesen erős. A kanca rögtön megértette ezt. — Egész elrémített a dolog. Hisz ez kegyetlenség — szólalt meg Mása. — De egyúttal csodálatos is, mint... — elakadt. — Mint egy izgalmas filmben.
