Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Hamar Kálmán: Dózsa alakja a szlovák irodalomban
Hamar Kálmán Dózsa alakja a szlovák irodalomban A szlovák irodalomban az 1860-as évekre esik az irodalmi újjászervezés időszaka. Ez az a kor, amikor a szlovák irodalom irányadói felismerik, hogy a Habsburg-ház 1848-ban mennyire félrevezette a nemzetiségeket, köztük a szlovák népet is. A szlovák irodalom demokratikus képviselői, írók, költők, drámaírók keresik a megegyezés útját. Mind gyakrabban fordulnak a Duna-völgyi népek közös múltja felé, a középkornak és az újkor hajnalának eseményeihez. A szlovák irodalomban Jonáš Záhorský, V. Paulíny-Tóth, Sasínek, Július Botto képviselik ezt az irányt. Céljuk a közös múlt felelevenítése, és az együttműködés megteremtése a XIX. sz. közepén. E cél érdekében fordultak vissza a középkor nagy forradalmi hagyományaihoz, köztük az 1514-es parasztháborúhoz. A szlovák írók drámában és irodalmi tanulmányo'kb'an dolgozták fel a parasztháború eseményeit, a kiéleződött osztályharcot, azzal a céllal, hogy műveikkel hassanak a népi mozgalmakra és kor- társaikra. A Dózsa-féle parasztháborút a hatvanas évek második felében J. Záhorský dolgozta fel. J. Záhorský realista író volt, határozottan szembehelyezkedett a štúri romantikával nemcsak irodalomban, a politikában is. A szlovák irodalomban jelentősek a környező népek életéből merített történelmi drámái: a Dimitrij veresége, a Godunov bukása az orosz történelemből merítette témáját. A Dorde Čierny a szerbek szabadságharcáról szól. Szlovák történelmi tárgyú drámái: a Morvaország utolsó napjai és a Rozgonyi csata, az Anjouk hatalomra jutásával és az Amadék bukásával foglalkozik. A magyar történelemből Dózsa parasztháborúját dolgozta fel. A dráma témája az 1514-es parasztfelkelés. Dózsa a jobbágyok soraiból kiemelkedve került a keresztesek élére. Záborskýt az a korszak érdekelte a feudalizmus történetéből, amikor a jobbágyság osztályharca tetőpontját éri el. Dózsa, az író szerint, sértődöttségből csatlakozik a felkelő parasztokhoz. A paraszthős személyének ilyen beállítása Eötvös hatásáról vall. Az író úgy ábrázolja Dózsát, mint aki személyesen hibás a parasztság vereségéért. A parasztvezér nem tud felülkerekedni személyes sértődöttségén, leszámol személyes ellenségeivel és önzése akadályozza meg a keresztesek hadmozdulatainak megszervezését. J. Záhorský kiemeli a vezér néppel szemben tanúsított erőszakos magatartását, mivel személyes érdekeit a nép érdekei fölé emelte. A darabban Dózsa ezt a hibáját elismeri. A dráma szerint a felkelés azért nem győzhetett, mert a nép ügyét nem értették meg a vezetők. A jövő azonban a népé, szenvedéseit ölhazudni nem lehet, egyszer majd győz az igazság. Záhorský nem azért választotta drámája témájául a parasztháború történetét, hogy a vezérek hibáit ostorozza, hanem azért, hogy bemutassa az igaz ügyért harcoló népet. Ez az eszme a történeti dráma központi mondanivalója. J. Záhorský értékeli a nép erejét, amely a fejlett polgárságra támaszkodva megtörhetné a hűbérurak hatalmát. Az író szerint Simon Tár és Dózsa személyes ellentéte hozzájárult a parasztháború bukásához. A dráma szerkezeti hiányosságai ellenére, a mű tárgya és irányzatos feldolgozása bizonyíték J. Záborský politikai és irodalmi álláspontjáról. Az írót az a korszák érdekelte a történelemből, amelyből a népnek az elnyomók elleni harcát me-
