Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - Hamar Kálmán: Dózsa alakja a szlovák irodalomban

ríthette. Történelmi képekkel akarta a népet politikai tevékenységre serkenteni, s a Dózsa dráma ilyen eleven kép a múltból. A műből hiányzik ugyan az a mély nemzeti érzés, a lelkesedés az ügyért, amelyért a szerző is harcolt. Másrészt az író éleslátására vall, hogy történelmi parabolájában főként a szociális kérdéseket emelte ki.

Záborský a drámát négy Jelenetre tagolta. Az első képben a király Dózsát egy Temesvár környéki faluval ajándékozta meg. A Temesvár alatt felütött sátorban a mulatozó vezér ivás közben fedi fel Bakócz árulását és Csáki püspök sorsára szeretné Juttatni az érseket. Záborský a vezér egyéniségét szubjektiven, elfogultan értékeli. Istvánffy Miklós latin nyelvű magyar történetében nem említi, hogy Dózsa és tábora részegeskedett volna, Záborský drámájában tehát nyilván túlkapás a paraszttábor részegeskedésével indokolni a temesvári vereséget. Az író nem látta eléggé élesen a XVI. század eleji termelési viszonyokat, a társadalmi elmaradottságot, a polgári átalakulás feltételeinek teljes hiányát. Záborský a bukás okait a vezérek erkölcstelen magaviseletére vezette vissza.

A második jelenetben a mármarosi nemesség csatlakozását eleveníti fel az író: Sza- polyai a középnemesség vezére megkéri Anna királyleány kezét, de Ulászló király Sza- pölyait visszautasította. A következő kép a fő- és középnemesség ellentétét mutatja be. Báthory megvádolja Bakóczot, hogy ő idézte elő a parasztháború kitörését, de nem segít leverni.

A harmadik jelenet a magyar nemesség szétzüllését viszi színre, elmarasztalván a kiváltságosokat a törökellenes harcoktól váló húzódozásért. A legnagyobb királyi kitüntetést a paraszti sarjadék Dózsa kapta.

A negyedik jelenetben Hosszú keresztes bírálja a vezér csata előtti könnyelműségét ... „soha ilyen felelőtlenség az ellenség tábora előtt...“ Az ütközet előtt Dózsa harcba hívja a népet és a keresztesek vezéreit, ,,... hol a legerősebb a roham, ott van a helyem, a harcban elesni, nem a hóhér kezétől. Baikócz zászlaja ott takarjon be, és velem a nép összes reményeit.“ Dózsa a hóhérai előtt is bátran vállalja a népfelkelő nevet... „Eljön az óra, el kell jönni, ha több százados szenvedés után is . ..“ J. Záborský, az elbukott parasztháború kapcsán a vezér szájába adja az 1848-as forradalom jelszavait.

Jonáš Záborský drámái életében nem kerültek színpadra. Először a Najdúch című színművet mutatták be Pozsonyban 1935-ben. 1950-ben pedig a Rozgonyi ütközetet vitték színre. Az író korabeli bírálói nem helyeselték drámáinak ideológiai beállítását. Színművei demokratikus, harcias tartalmuk miatt nem kerültek a műkedvelők színpadára. A Lipa és a Sokol folyóiratok olvasótáborára azonban kétségkívül hatottak. Záborský érdeklődött az élet minden oldala iránt, ezt igazolja témáinak gazdagsága. Racionalizmusa a materialista történelemfelfogáshoz vezette. Harcolt az egyházi hierarchia és a dogmák ellen. Történelmi drámáiban elevenen ábrázolta a társadalmi mozgató erőket. Hitt a fejlődésben, a feudális rend megsemmisülésében. Tudta, hogy ebben a küzdelemben a népnek harcolnia kell, a nép írói felfogásához hűen, az aktivitás hordozójaként jelenik meg drámáiban. Témái történelmileg kötődnek az igazsághoz. Történelmi drámáival és értekezéseivel helyreigazította a szlovák feudális történetírás téves állításait. Fő történet-tudományi munkája: „A magyar királyság története Zsigmondig.“ A Matica Slovenská és a cseh kiadóvállalatok forradalmi éle miatt elutasították kiadását. A politikai és társadalmi elmaradottság nem törte meg az írót, visszavert minden ellenséges támadást, öntudatosan folytatta irodalmi és tudományos tevékenységét. A haladás irányát a szociális és gazdasági rendszer radikális megváltozásában látta.

J. Záborský drámáit először Jozef Viktorín adta ki 1865-ben, J. Záborský drámai költeményei címmel. A Dózsa-dráma 1870-ben Szakolcán, a Sokol folyóirat mellékletében, a Színművek rovatban jelent meg.

A parasztháború történetét a hatvanas évek közepén V. Paulíny-Tóth is feldolgozta az Ember Komédiája (Ľudská komédia) címmel. A komédia a Sokol folyóiratában jelent meg. A dráma 9 jelenetre tagolódik. Az első jelenetet előjáték vezeti be, a IX. jelenet után pedig utójátékkal zárul a dráma. Pauliny-Tóth művén érezni Goethe Faustjának hatását. A dráma kilenc jelenetében felbukkan a parasztháború minden kiemelkedő személyisége és helyet kapnak benne a harc fontosabb eseményei. A műben két esemény fut egymás mellett, a történeti rész 1514-ből, a másik rész pedig allegória az író korából, a szlovák nyelvi törekvések idejéből.