Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: A népi írók mozgalmának irodalmi forrásai
a népi írók mozgalmának irodalmi forrásai Annak a momumentális, közel 1000 oldalas bibliográfiának, amelyet a népi írók mozgalmának és előzményeinek irodalmi produkciójáról és visszhangjáról Varga Rózsa és Patyi Sándor készítettek (A népi írók bibliográfiája — Müvek, irodalom, mozgalom 1920—1960, Akadémiai Kiadó, Budapest 1972, 940 1.), a további kutatás szempontjából felbecsülhetetlen jelentősége van. Amint azt éppen ez a bibliográfia tanúsítja a legjobban: a népi mozgalomról és tagjairól már eddig is hatalmas irodalom keletkezett, de az a monografikus feldolgozás, mely a mozgalmot komplex módon, jelentőségéhez, hatásához és eredményeihez mérhető alapossággal és körültekintéssel mutatná be, még hiányzik. Ennek a hiánynak kiküszöbölésében a bibliográfiának feltétlenül nagy szerepe, ösztönző ereje lesz; elsősorban azáltal, hogy a forrásokat a monográfia írójának tálcán kínálja, másrészt pedig azért, mert — a mozgalom összetett jellegének következetes tudatosításával, az előzményekre és az utóéletre való részletes kitekintéssel — már a hiányzó és kívánatos monográfia körvonalait is kialakítja. Köztudomású, hogy a népi írók mozgalma a harmincas évek elején bontakozott ki, de az előzmények, előhatások sokkal messzebbre nyúlnak vissza. A szerzők az előzmenye- ket — az Előzmények és rokonmozgalmak című IV. fejezetben — 1920-től dolgozzák fel. Ezzel a felfogással egyet lehet érteni, annál inkább, mert a IV. fejezet a mozgalom leghatékonyabb egyéni megtermékenyítőjének, Szabó Dezsőnek idevágó műveit felöleli (az Előzmények általában című alfejezetben). Nagyobb hiányérzetet csak az kelt. hogy a magyar szociográfiai irodalom úttörő alakjának, Braun Róbertnek századeleji írásai az előzmények közül kényszerűen kimaradnak, pedig Féja Gézától és másoktól is tudjuk, hogy Braun Róbert munkássága a népi írók falukutató tevékenységére hatást gyakorolt. A bibliográfia I. és II. fejezete a népi írók munkásságát, illetve a róluk szóló irodalmat rögzíti. A szerzők 17 írót szerepeltetnek itt (Darvas József, Erdei Ferenc, Erdélyi József, Féja Géza, Gulyás Pál, Illyés Gyula, Juhász Géza, Kodolányi János, Kovács Imre, Nagy Imre, Németh László, Sértő Kálmán, Sinka István, Szabó Pál, Szabó Zoltán, Tamási Áron, Veres Péter), akiknek ez a kiemelő besorolása vitán felül áll. Fel lehet vetni, és a kötet eddigi kritikusai fel is vetettek néhány olyan nevet (Barsi Dénes, Kádár Lajos, Sárközi György, Tatay Sándor stb.), akiknek esetleg helyet lehetett volna még szorítani. Véleményem szerint Barsi Dénes besorolását lehetett volna leginkább megfontolni, mert ő egyrészt a mozgalomban lapok szerkesztőjeként és társszerkesztője- ként is részt vett, másrészt egész munkásságára ráillik az a meghatározás, mélyet a szerzők a Bevezetésben a „népi író”-ról adnak. („Népi íróknak tekintjük azokat, akiknek ideológiai, politikai, irodalmi tevékenységének középpontjában a magyar parasztkérdés mint minden mást ennek alárendelő nemzeti probléma állt.”) A bibliográfia III. fejezete — A mozgalom cím alatt — 3 népi mozgalom kialakulásával, fejlődésével, programjaival, vitáival és utóéletével kapcsolatos irodalmat rögzíti. Nem véletlen, hogy ennek a fejezetnek az első tételét Németh László egyik tanulmánya képezi (Oj reformkor felé, 1928). Németh László a népi írók mozgalmának kialakulásában ideológiailag és irodalmilag egyaránt a közvetlen alapozó szerepét töltötte be. A mozgalom irodalmi-esztétikai megalapozását azok a tanulmányai végezték el, amelyek a II. fejezet függelékszerű alfejezetének (A népi írók irodalmi irányzatáról általában) első adatai között találhatók meg (Népiesség és népiség, 1928; Egy új nemzedék észté tikája, 1928 stb.). A IV. fejezetben feldolgozott rokonmozgalmak (Bartha Miklós Társaság, Előőrs, Szegedi Fiatalok, Sarló-mozgalom, Erdélyi Fiatalok) közül a Sarló foglalja el a legnagyobb helyet, és szépirodalmi publikációk csak az Ö anyagában szerepelnek. Azt nem tudjuk, hogy az egész bibliográfiában hogyan oszlik meg a két szerző munkája, de annyi bizonyos, hogy a Sarló bibliográfiáját teljes egészében Varga Rózsa gyűjtötte össze, és minden bizonnyal ő nézte át a bibliográfiában feldolgozott sajtó csehszlovákiai részét is (25 folyóiratot, hírlapot). A csehszlovákiai magyar irodalommal rendszeresen foglalkozó Varga Rózsának — a Magyar Napról írt kitűnő monográfiája után — ez már a második nagyon jelentős teljesítménye.
