Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - FIGYELŐ - Popély Gyula: Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon

A kötet élén álló Bevezetés — melynek fő célja az, hogy a szerkesztési koncepció kifejtésével megkönnyítse a bibliográfia használatát — valóságos tanulmányként hat. A szerkesztési koncepció (anyagelosztás, idő-elhatároltság stb.) magyarázása és indoklása közben a szerzők a népi mozgalomról fontos kijelentéseket tesznek, melyekből a mozgalomról kialakított szemléletük világosan megállapítható. A népi mozgalom értékelésében Révai Józsefből indulnak ki, aki Marxizmus és népiesség című művében azt írta, hogy „nem volt abban az időszakban még egy szellemi áramlat, amely mélyebben hatolt volna be a közvéleménybe, melynek hatása az egész magyar közéletre nagyobb lett volna, mely megtermékenyítőbben hatott volna a magyar szellemi élet minden területére.”

Ezen az általános értékelésen belül a szerzők értékelési szempontjai teljes összhangban vannak azzal az állásfoglalással, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség A népi írókról címen 1958 júliusában tett közzé. Rámutatnak a mozgalom ideológiai és szervezeti fogyatékosságaira; arra, hogy „a szocializmus és az imperializmus világméretű küzdelme által meghatározott történelmi körülmények között harmadikutas ideológiát képviselt. Ennek az ideológiának azonban, mind a mozgalom egyes szakaszaiban, mind különböző tevékenységi területén — politikában, irodalomban, szakterületeken —, mindpedig egyes szereplőinek folyton alakuló és egymástól is sokban eltérő felfogásában a legkülönbözőbb variációit és árnyalatait találjuk meg. Voltak népi írók, akik társadalomszemléletükben már a felszabadulás előtt is általában, mások pedig csak bizonyos kérdésekben a marxizmus alapján álltak ... A mozgalom kialakulására az útkeresés, tevékenységére a spontaneitás, programjára a reformerség jellemző általában, ami elméletben és gyakorlatban eklektikusságot, sokarcúságot jelent... A mozgalomnak nem voltak zárt szervezeti keretei, szellemi »szabadcsapat« volt, és a különböző helyeken és időben meghirdetett programokat, koncepciókat ki-ki a maga belátása és igénye szerint támogatta.”

Nagyon frappáns és helytálló az a vélemény is, amellyel a szerzők a népi mozgalom aktív szakasza és utóélete közti határvonalat vonják meg: „Közvetlenül a felszabadulás után a korábban alapvonásaiban szellemi jellegű mozgalomból gyakorlati politikai hatótényező lett. A népi írók szellemi, ideológiai, irodalmi munkásságát nagyrészt a politikai, közéleti tevékenység váltotta fel. A jobboldali vagy fasiszta politikában kompromittálódott írók kiállottak az irodalmi és politikai életből, a progresszív többség pedig aktív szerepet vállalt az ország újjáépítésében, a társadalomalakító harcban. A koalíciós kormánypolitikán belül a népi demokratikus berendezésnek elsősorban a polgári forradalmi feladatok végrehajtásából adódó funkcióit — a társadalmi élet demokratizálását, a földreform végrehajtását, a demokratikus közoktatás és népművelés feltételeinek és formáinak kialakítását — töltötték be. E célok elérésével, a proletárdiktatúra győzelmével objektíve megszűnt a mozgalom társadalmi alapja, továbbélésének szükségszerű feltétele.” Turciel Lajos

Orbán Sándor: két agrárforradalom Magyar- országon

oldatlansága a jobbágyság eltörlése óta az ország legjelentősebb gazdasági és társadalmi problémája volt.

(Demokratikus és szocialista agrárátalakulás 1945—1961), Akadémiai Kiadó, Budapest 1972, 258. old.

Magyarországon az agrárkérdés rendezése sokáig váratott magára. A nagybirtok és a nagybirtokos osztály egészen 1945-ig, az ország felszabadulásáig kezében tartotta a politikai és gazdasági hatalmat, amelyet konokul, saját érdekeit a nemzeti és országos érdekek fölé helyezve, a legönzőbb módon használt fel.

Az iparilag fejletlen országokban az agrárforradalom az osztályellentétek eltávolításának legfőbb mozzanata. Magyar- országon — más közép-kelet-európai államokhoz hasonlóan — a jelenség meg1945-ben azonban — a megváltozott viszonyok következtében — a politikai hatalom a Függetlenségi Front (Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Kisgazdapárt) birtokába jutott. Ezzen egyidőben elérkezett az