Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - Tolvaj Bertalan: Vojtech Kondrót műfordítói útja
egyre növekszik: Most cez Dunaj — 300, Kassák — 500, Weöres — 800 példányban jelent meg. Már a bevezetőben idéztem Kondrót nyilatkozatát, amely szerint a Weöres-fordítást tartja eddigi igyekezete csúcspontjának. Vajon miért? S egyáltalán: miért éppen Weörest vette sorra? Hadd mondja ezt el maga a költő: „Robil som ju s láskou i s úctou, presne i hravo, robil som ju s maximálnym nasadením — ako vlastnú knižku. Inak by sa vlastne ani prekladať nemalo, ale žiaľ, nie vždy sa to až tak ideálne pritrafí: dobré básne, príbuzné básne, i chuť preložiť ich za každú cenu do tej naj- slovenskejšej slovenčiny s maximálnym priblížením sa k významu pôvodného textu. Miestami mi snáď aj vyšlo tak ako som si želal.”1 Láthatjuk, milyen nagy utat tett meg Kondrót a Most cez Dunajtól számított fél évtized alatt a Weöres-kötetben tudatosan vállalt műfordítói elveiig. Ez az, amit eddig is számon kértünk tőle, s ami a Kassák válogatásban nagyrészt, a Weöres kötetben pedig teljesen meg is valósult. Itt már miaga is „rokon versekről” beszél, ami igazolja eddigi feltevésünket: Kondrót annyira közel áll Weöreshöz, hogy „a legsajátabb, nyílt vagy rejtett mondanivalóját is el tudja mondani” a Weöres hangján éppúgy, mint a magáén. Weöres tolmácsolása újabb, az eddigieknél nehezebb feladatok elé állítja ia költőt. Weöres rendkívüli formagazdasága — szójátékai, ritmusgyakorlatai, egy- és négysorosai, aforizmái, népdalvariációi, próza- és esszéversei, szimfóniái — mind más hangoltságot, beleélő és beleérző képességet kíván a fordítótól. A tét nagy: sikerül-e közel hozni ezt a költészetet a szlovák olvasóhoz? A válasz: sikerül. Az elemzés igénye nélkül elég csupán párhuzamba állítani néhány példát: 1 Szeretettel és tisztelettel, pontosan és játékosan csináltam, maximális erőbevetéssel csináltam — mint a saját könyvemet. Voltaképpen nem is volna szabad másként fordítani, de sajnos, nem mindig sikerül a dolog olyan eszményien: jó versek, rokon versek és kedv kell hozzá, hogy bármi áron, a legszlovákabb szlovákra, az eredeti szöveg értelmét maximálisan megközelítve fordítsunk. Én önmagamat keresem: egyetlen lesz, ki nem talál. Ja hľadám seba samého: Jediný, kto nájsť nevie ma. (Akik megtalálnak — Tí, čo ma nájdu) Valamit itt hagysz: egy sikolyt, mint nagy rózsát az asztalon, Niečo tu necháš: zvýsknutie jak veľkú ružu na stole. (Záblesky — Villámlások J Szárnysötét — Krídlotma. Liliomszörny — Ľalionetvor. A mindenség a szemedben fészkel — Vesmír ti v oku hniezdi. A bolond saját fejével, a bölcs a te fejeddel ítél rólad. Blázon vlastným rozumom, múdry tvojím rozumom súdi o tebe. A percet kőből facsarom, emlék szigonyai merednek, feledés páfrányai fednek, és fénybe ível egy tiszta nyom. (Egysoros versek — Jednoveršové básne] Z kameňa žmýkam minútu, kopije spomienok sa tasia, papradiu zabudnutia zdám sa, do svetla stúpa čistá stopa tu. (Benső táj — Vnútorná krajina) telt hold lejt leng szél köd hab húr zsong üres a ház spln lúk k nám vlá van pien hmiel strún brnk prázdny je dom (Hold és tanya — Mesiac a majer)
