Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Kórkép lélekrajzban (Érdekes bemutató a MATESZ Thália Színpadán)
alkalmazó kiteljesedésében kapja meg felemelő emberi értelmét. Az emberi teljesség tehát csak a jósággal való kölesö nős összefüggésben, ennek az összefüggésnek a felismerésében, az embert formáló, emberi mivoltára kiható, az emberi létet befolyásoló viszonylatban érvényesülhet. Vincent Šikula eddigi irói, művészi fejlődésének az ebből a felismerésből fakadó emberi, Írói magatartás az alapja, éltetője, amelyre jövőben is sikeresen építhet. Gara] Lajos Kórkép lélekrajzban érdekes bemutató a MATESZ THÄLIA SZÍNPADÁN Örkény István tragikomédiáját, a Tó- tékát Európa-szerte ismerik. Most . a MATESZ THÁLIA SZÍNPADA, egy kissé ugyan megkésve, műsorra tűzte: Beke Sándor decens rendezésében, Platzner Tibor könnyen átállítható díszletével. A Tóték színrevitelével megmutatkozik a Magyar Területi Színháznak az a helyes törekvése, hogy minden szempontból korszerű játékot vigyen színre, műsorpolitikája időszerű legyen, mind a klasz- szikus, mind a kortárs drámairodalom figyelembevételével. A Tóték kiváló színmű, az „abszurd” jelző ellenére. Azt kutatja, hogy a megszokottól eltérő, háborús vagy más határhelyzetek milyen jellembeli változásokat okozhatnak az emberekben. Szinte lélektani tanulmány érvényű ez a játék, amelynek szereplői furcsa cselekedeteikkel arról vallanak, hogyan süllyed egyre mélyebbre az ember a félelemtől, a megalázástól. Tóték ugyanis fölöslegesen áldozzák fel napjaik nyugalmát a fronton levő fiúk parancsnokáért, az őrnagyért, hiszen — habár ők még nem tudják — akiért mindent vállalnak, már nem él. Abban az eltorzult társadalmi helyzetben, amelybe a szerző a darab cselekményét helyezi, sem a hatalom gyakorlása, sem a hatalomnak való alávetettség nem lehet a béke mércéje. S ha elgondoljuk, hogy voltak ilyen furcsa őrnagyok, hígeszű postások, félőrült idegorvosok, meghunyászkodó plébánosok, számító jogászok, pökhendi tisztek, üresfejű kisemberek, akkor értékelhetjük valójában a darab valóságtartalmát. Örkény humanista boncolgatását, békesze- retetét erényként fogadjuk el, jóllehet éppen a kényszerzubbonyba bújtatott idegorvossal mondatja el, hogy „jön majd egy olyan világ is, amelyben mindenki nagysága szerint kaphat helyet a társadalomban”. Beke Sándor, a rendező ügyel arra, nehogy divatos harsányságot okozó helyzetkomikummal érjen el sikert. Tudatosítja, hogy az alakoskodás és a képmutatás tanulmánya ez a dráma. Tele bizarr ötletekkel, mulatságos és fájdalmasan szomorú gondolatokkal. A Tóték szín- padravitele egyben jó alkalom Beke rendezői újításainak megvalósítására. A téma által vázolt furcsa kettősség: Tóték vendéglátásának alamuszi szívélyessége, az őrnagyhoz alakult viszonyok fonáksága, az őrültségig menő dobozolás értelmetlen fokozása kiélezi a színpadi helyzetet és viszi a játékot a groteszk felé. Tóték háza egy békés falusi sziget az embertelen fasizmus kellős közepén, ahol a mániákus őrnagy nyers fegyelmezéseivel papírdobozokat készíttet, s ezzel felborítja Tóték megszokott életrendjét. De amikor Tót Lajosnak, ennek a szerencsétlen tűzoltóparancsnoknak emberfeletti türelme is véget ér, minden lelkiismeretfurdalás nélkül felnégyeli az őrült katonát. Ezután a beálló csöndben Tótné egyetértően bólintva, kimondja a nagy igazságot: „Jól tetted, édes Lajosom ... Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni!” Figyelembe véve a lehetőségeket, a szerepek drámái funkcióját, Beke rátalál a megfelelő formára. A helyzetek és ezen belül az igazságok bemutatására törekszik. Az Örkényi ostorozást, a könyörtelen leleplezést, az élcelődő-anek- dotáző párbeszédeket hozza előtérbe. Úgy tálalja a tréfás fordulatok gondolatmenetét, hogy még az egyszerű emberek olykor együgyűnek mondott észjárását is bizonyos értelmiségi szintre emeli fel. Örkény István a szokásostól eltérő szemléletét nehézség nélkül fogadja be a néző. Elfogadja, megérti és megszereti a szereplőket. Ez az előadás egyben a játékszínvonal emelkedését is jelzi,
