Irodalmi Szemle, 1974

1974/8 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Vincent Šikula: Rozárkával és más írások

válogatás így nemcsak ízelítőt ad az író műveiből, de mélyebb betekintést is nyújt művészetébe, íelfedi Sikula sajátos írói világát és alkotómódszerének belső törvényszerűségeit.

Sikulát — mint ismeretes — a kritika a lírai próza művelőjének tartja. Témáit a jellegzetes szlovák népi életből meríti. Írásainak akadálytalanul folyó belső lí- raisága, költészete ezzel a kisvilággal való művészi azonosulásból ered. Sikula spontán elbeszélő, lebilincselő mesélő- készségű író. Spontaneitása azonban so- sasem csap át szertelenségbe. Egy-egy témáját az ábrázolt világ tárgyi megjelenítésének jellege szerint játékos, vidám, nosztalgikus, komor stb. hangulatok színezik, de minden írása egy meghatározott mederben folyik. Novelláinak, elbeszéléseinek szerkezete nem épül szigorú logikai törvényszerűségek szerint. Sikula egy vérbeli, népi mesemondóhoz hasonlóan, minduntalan megszakítja, feloldja az epikát, lírai betétekkel, epizódokkal, népi mondásokkal gazdagítja, illetve az emberi lélek mélyéből hirtelen felsejlő lélektani reakciókkal, akciókkal hitelesíti vagy bővíti a cselekményt. Novelláiban nincsenek nagy tettekre vállalkozó hősök, lélektanilag felfokozott, hirtelen drámai fordulatok. Hősei kisemberek, akik a mindennapi valóság módja és rendje szerint élik hétköznapi életüket. Ez a hétköznapiság azonban nem jelent egyhangúságot, szürkeséget. Sikula meggyőzően bizonyítja, hogy nincsenek jelentéktelen emberek, nincs eseménytelen élet. Az emberi kapcsolatok bonyolult közegében az élet parányi, időleges jelenségeinek ugyanúgy megvan a maga funkciója, szerepe, mint más, esetleg sokkal lényegesebbeknek tűnő jelenségeknek. Sikula az élet jelenségeit, s magát az emberi létet kölcsönös okozati összefüggésekben érzékeli. Sikula nem helyezi előtérbe, nem hangsúlyozza ki az emberi gyarlóságokat vagy erényeket, írásaiban az emberi létet eredendően meghatározó belső, szellemi, lélektani, jellembeli adottságok, vagy külső, az emberi életbe kívülről belenyúló jelenségek, élet, halál, szerelem stb. egyforma hangsúlyt kapnak. Novelláinak hétköznapi valóságából így rendkívül változatos, színes világ tárul elénk, melynek mondanivalóját a különböző helyzetek, emberi kapcsolatok, viszonylatok ábrázolásának tartalmi telítettsége adja meg.

Sikula emberi, írói magatartásának, művészetének egyik legjellemzőbb vonása az emberi teljesség keresése. Ennek a teljességnek az értékmérője nem az emberi tökéletesség, hanem az emberi érték, egy történelmileg, társadalmilag meghatározott emberi valóságban élni kényszerülő ember, vagy emberi közösség önmegvalósításának mértéke. Az emberiesség, az emberi erkölcs minőségének értékmérője, Sikula szerint, az emberi kapcsolatok szférája, az ember kötődése egy másik emberhez vagy közösséghez, társadalomhoz. Az emberi teljességet igénylő magatartás Sikula értelmezésében ugyanis nemcsak értékmérője az emberi minőségnek, hanem — szélesebb, tartalmi értelemben — képlete az egész emberi létnek is.

Mindez Sikula írásművészetében köny- nyedén, szinte játékosan érvényesül. Hasonlóképpen, mint a mesékben. Sikula modern mesemondó, írásai nosztalgikus, melankolikus álmok a valóságról. Alom a harmonikus, diszkontinuitás nélküli emberi kapcsolatokról, álom a valóságról, amelyben az ember csak akkor őrizheti meg maradéktalanul emberi integritását, ha tulajdonságait, értékeit, erkölcsi emberi minőségét érvényesítheti az emberközi kapcsolatokban, kötődésében egy más emberi sorshoz, illetve sorsokhoz. Ez adja Sikula értelmezése szerint az emberi élet értelmét. Ha ez valamiképpen megbomlik — mint ezt a kötetbe foglalt írások is bizonyítják (Rozarka és testvére, Andrej viszonya a címadó novellában, illetve az elhagyott fiatal lány esete a Mandula című írásban, vagy a német eredetű favágó sorsa a Hegyi munka ban stb.) — akkor minden, öröm, bánat, jóság, gonoszság, gyász, kegyetlenség stb., egyszóval minden, ami az életet széppé, elviselhetővé teszi, megbomlik, elveszti emberi tartalmát, értékeit, értelmét.

Sikula írásművészete tehát az emberi jóságba vetett hitből táplálkozik. Ez a hit játékos, emberközeliségének, ember- szeretetének egyik legnagyobb művészi hitele. Az ember önmegvalósulásának belső és külső törvényszerűségei, az emberi értékek, a teljesség, minőség érvényesülése Sikula emberi és művészi hitvallása szerint csak az emberi alkat rosszra való hajlamának elutasításából, tagadásából, az emberi jóság dimenzióinak lehetőségeit felismerő s emberileg