Irodalmi Szemle, 1974

1974/8 - HAGYOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Szenei Molnár Albert utazásai és emlékei

a tíz évvel későbbi Postilla Scultetica ajánlólevelében már elveszíti metafora-jellegét. Ez a bevezető „Oppenheimumban, Palatinatusnak az Rhenus vize magas partján való ó városában” kelt, és még pontosabb számadattal szolgál: „életemnek ez negyvenhárom esztendeit igazán merő búdosásnak mondhatom”. Egybevágnak a felsorolt indítékok is. Amott még általánosan csak a „tanúságnak kívánsága... és látás hallásnak oka”, emitt már célszerűbb tudatossággal a hazához való szeretetnek „jelei és gyümölcskéi": a könyvek kiadása külországban. A „merő búdosás” bibliai exemplumai, Jákob, Krisztus és az apostolok után a Postilla Scultetica Erasmus, Kálvin és Zsámboki János közelibb példájára tér át, de semmivel sem mond többet róluk, minthogy az apostolokhoz hasonlóan „számkivetésben írták az ő könyveiket”. E tündöklő példákkal Szenei Mól nár azok ellenében vigasztalódik, akik „csavargó nevével gyönyörködtedték magukat”, és öntudatosan azzal zárja „az búdosó bölcs emberek példáinak felkeresését”, hogy a saját hazafiúi buzgalma eredményeként külföldön kinyomtatott könyveit sorolja fel.

A hosszabb időre idegenben megtelepedett Erasmus, Kálvin és Zsámboki legfeljebb vándorló tudósok voltak, de nem voltak utazók, mint ahogy Molnár Albert sem volt az. Rengeteget utazott, ámde mindig a valahol megállapodás, a munkálkodás igényével. Számára tehát nem cél, hanem eszköz volt az utazás. Nem az érdekes látványosságok, hanem a kínálkozó jobb lehetőségek vezérelték. Útjai során ritkán adatott meg, hogy gyönyörködhessék, lépteit inkább a hasznosság igazgatta. Érzelmileg persze hogy átélhette és át is élte a helyváltoztatások izgalmait és gyönyöreit erről tanúskodik a szótár bőséges utazási szókészlete —, a bujdosás elvi értelmezésekor azonban e bujdosó életformának csak kifejezetten tudós célkitűzését és hasznosságát emeli ki.

„Ephemeris, diárium, vei adversaria mea”

Szenei Molnár Albert úgy bujdosott, ahogy a kortársai. Többször megemlíti például a szokványos albumot, amibe híres emberek bejegyzéseit gyűjtötte ő is. Túlnyomórészt latin nyelvű diariuma azonban 1596-ig semmiképpen sem útinapló, inkább anekdotikus történetkéket kikerekítő önéletírásnak indul. Ami pedig 1596 előtt mégis évre, hónapra, napra pontos bejegyzés benne, az merő manipuláció, Dézsi ugyanis megnyugtatóan bizonyította: ez évtől kezdve vannak teleírva a napló lapjai, míg előtte minden év végén üres helyeket találunk, „bizonyára azon események számára, melyek a naplóírónak később eszébe jutottak”. E bevezető életrajzi rész irodalmi szempontból persze mégis értékes anyag: művészileg megkomponált visszaemlékező, összefoglaló híradás a gyermekkor jelképes eseményeiről. A naplónak, az útinaplónak azonban a megörökített eseményekkel való egyidejűség a legfontosabb jellemzője. Molnár Albert diariuma tehát csak attól kezdve és ott útinapló, amikortól és ahol a feljegyzések egyide- jűek a látnivalók megtapasztalásával. Mielőtt erre a pontra és ezekre a helyekre rámutatnánk, kiindulásként a napló címének szótári megfeleléseit célszerű szemügyrs venni.

Az Ephemeris, diárium, vei adversaria mea címből az eredetileg görög betűkkel írt Ephemeris Mindennapi jegyzőkönyv, a diárium Mindennapi dolgoknak följegyző könyvecskéje, melybe ember egyet-mást följegyez, kit osztán könyvekbe rendel. A napló tökéletesen megfelel e definícióknak: egyet-mást tartalmazó mindennapi jegyzőkönyv csupán, kit osztán majd könyvekbe is rendezhetett volna a szerző, ugyanúgy, mint Szepsi Csombor Márton, ki egy ilyen nyers diárium anyagát rendelte könyvbe, megírván később — útközbeni jegyzeteit felhasználva — az Europica varietast. Szenei Mól nárnál éppen fordított a helyzet. Naplójának anyagát esze ágában sem volt „könyvekbe rendelni”. Ellenkezőleg, megítélésem szerint a bevezető életrajzi történeteket éppen az utazás előtti készülődés nyugalmasabb időszakában komponálta, az útra készülve foglalta össze élete addigi eseményeit, hogy az induláskor megkezdendő napló ne legyen csonka, mégse az indulással, hanem a születéssel kezdődjék: ne csak útinapló legyen! Az a válságos időszak, ami a Strassburgból való távozást közvetlenül megelőzte, -sarkallhatott is az addig eltelt évek eseményeinek némiképpen önvizsgáló összefoglalására. A Bethlen Miklós által majd némi gúnnyal emlegetett „geográfusában, az Europica varietas szerzőjében megtestesült útleíró bezzeg más személyiségképlet és íróalkat! A geográfusra a nagyvonalú Bethlen elítélő megjegyzései illenek egytől egyig: nem restell „sok jeles, nevetséges dolgokat” feljegyezni.