Irodalmi Szemle, 1974

1974/8 - HAGYOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Szenei Molnár Albert utazásai és emlékei

sőt „ennél is nagyobb hiábavalósággal papirost tölteni”; „városokon imitt-amott mit látott”, bizony részletesen leírja, számára éppen hogy nem „sok volna az”; tudván tudja azt is, nem haszontalan „igen nagy, szép városokat..., csak sok kőfalt és embert látni”, mert — hogy latinul szóljunk Homérosz Ulysseséről — „Qui multorum mores videt et urbes”,* az valóban „használ”. „Micsoda sok szép városok, várakban vagy mellettük mentünk el, bízom a geográfusokra” — foglalja össze és távoztatja el magától Bethlen az útleíró feladatát, s akárha a naplóíró Molnár Albertet is jelle mezné, főként azzal, amit hozzátesz még: „fieri potest, brevitati et compendio”, azaz csupán a lehetséges rövidséggel említi az útközbeni látnivalókat.

„Peregrinatio mea Helvetica et Italica”

E látnivalók egyidejű feljegyzései Szenei Molnár naplójában 1596-ból datálhatók. Ez az év is igen hézagos feljegyzésekkel indul, a pontos dátumra egészen május 30-ig kell várnunk. Azután egyszercsak előttünk a napló hónapra, napra, órára legpontosabb első dátuma: 1596. július 21., tizenkét óra. Molnár Albert ekkor indult él Strassburgból Svájcba, majd Itáliába. Hogy a naplóban itt mennyire új rész kezdődik, a középre állított cím is jelzi: Peregrinatio mea Helvetica et Italica. Az akadémiákra történt szokásos kibúdosását Szenei Molnár nem tekinthette megörökítésre méltó utazásnak, a többéves magyarországi lakozás során pedig megszokottá válhatott minden, Svájc azonban újdonságokat, igazi utazást ígért. Igazolja ezt még az a körülmény is, hogy barátai versekkel búcsúztatták az útraindulót, majd a fogadtatás is „Carmen gratulatorium”-ok közepette történt. Ez persze közönséges szokás volt akkor, mégis jellemző, hogy a helyét állandóan változtató Molnár Albert csak ekkor, e kétségkívül legfontosabb ifjúkori útja alkalmával jussolt ilyen alkalmi verseket, amelyek egyike címe szerint is „hodoeporicon”. A diárium svájci és olasz fejezetét tehát útinaplónak tekinthetjük, geográfusi részletezést, alapos deseriptiókat azonban hiába is keresünk benne, a kifejezetten útleíró elemeket Szenei Molnár még itt is fösvényen adagolja. A napló egészére érvényes rendszertelenség, töredezettség, a lényegtelen és lényeges furcsa elegyítése, illetve a futólagos tudomásulvétel, valamint a teljes elhallgatás ezekre a részekre is jellemző. A sűrű dátumozáson kívül mindenekelőtt az emberekkel, a svájci protestánsokkal való találkozások eleven leírása ragadja meg az olvasót. Az Europica varietasm oly jellemző városleírások, tárgyi látványosságok helyett Molnár Albert inkább találkozásainak megörökítésével törődik. Az esszéírói fantáziával igazán nem vádolható Dézsi Lajosnak egyszerűen csak át kell írni a naplót Szenei Molnár-életrajzában, máris olyan színes és mozgalmas események részesei vagyunk, mint például a poharazgatás a bázeli „Kisded”-hez címzett vendéglőben, a berni lakodalom, az öreg Béze-nél tett genfi látogatás, vagy pedig a lakodalombeli asztalszomszéd házának felkeresése, ahol Molnár Albert két zsebkendőt kapott ajándékba vendéglátójától. Mindezt azzal tetézhetjük meg, hogy végre igazi útleíró módján Bern és Genf között, a murteni kápolnában lejegyez egy latin feliratot is. A latin-magyar szótár a meglátogatott svájci helységeknek csak alig egyharmadát említi, a svájci anyag mégsem szegényes. Olykor egyenesen eredetinek tűnik, pótolja valamennyire a naplóból teljesen hiányzó topográfiát, tükröz némi személyességet is, hangvétele pedig feltétlenül rokonszenvről tanúskodik. Svájc Német tartomány, melyet tizenhárom összveesküdt szabadvárosok bírnak, kik semmi egyéb fejedelemnek nem szolgálnak (Helvetia), Lakősi Helvetiának igen jámbor, istenes népek. Fő városok ezeknek Tigu- rum, Berna, Basilea, Schafusium etc. (Helveti). Bázel Németországi híres város az Rhenus mellett (Basilea), Genf Francia allabrox népek városa, az Lemanus tó végén, melyet az tóból kifolyó Rhodanus víz kétfelé szakaszt (Geneva), a Léman Az geneviai nagy tó Francia és Helvetia között (Lemánus), a Rhône Galliai folyóvíz, ki az Lemanus tón általfolyván Genevát kétfelé szakaszt ja (Rhodanus), Zürich Helvetiának fő városa egy szép tó mellett, melyből egy folyóvíz kifolyván az várost két részre szakaszt ja (Tigurum), Kolmar Német város Basileához közel (Colmaria).

Ogy látszik, Szenei Molnár olaszországi útjára csakugyan váratlan lehetőség eredményeként került sor. Ha ugyanis eleve eltervezte volna, a strassburgi diáktársak

* Devecseri Gábor fordításában: „Sok nép városait s eszejárását kitanulta.“