Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - Gál Sándor: Öt vers
Gál Sándor ment egy ló az utcán apró képek Ment egy ló az utcán. Négy pata koppant kemény kövön. Négy elfelejtett patkó előpengette gyerekkorom. S a távolságok üvegén túl kocogtunk együtt, út porában, átlőtt fülű Juci lovunkkal. Megitatott a Lehen-árok, a Község-rétjén vadzab virított és törökszekfű — — De megfeketült az üveg-idő, s Juci lovunk az égi ménes éjszín ménjével vágtat a szélben. Sörényébe gyerekkorom befonva. Lukas fülén átzizegnek az otthoni földek, búzatáblák, s egy délután szomorú fényei. Négy pata koppanása kemény kövön. Négy elfelejtett patkó. Peng a mindenség: gyerekkorom. két madaram már rendre előállnak a fák s a hajnal felvonja lobogóit odébb vízpart lassú hullám-redők imbolygó sziget házak tornyok temetők pipacsok régen-volt tűz-emlékek vér álom kaszák suhogása élek vízből a tájat vízpartra tettem hiánya űri mélység örök-elérhetetlen erdők felett ezUst pára két madár száll a láthatárra fém-csőrükben napok holdak letűnnek és felragyognak két madaram szárnya rebben tovaszállnak hunyt szememben téli ormok kristály-süvegek kő-fenyők üveg egek lángtollú madár a szél a szél megint láng-bokrokat kerít zöld tűzzel ég a hegy szép táltosom nyerít hó-kancáim gyerünk száz fennsík rétje vár kering a szélbe fent a lángtollú madár március bika áll a fűben levegőt harap szarva között kering százezernyi nap vesszejét a távol harmatozza be arra legel isten arany tehene lép a bika egyet lángot vet a rét vére égre dobja hült kazlak helyét
