Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - Moyzes Ilona: Színekbe foglalt filozófia
Moyzes Ilona színekbe foglalt filozófia Weiner-Král vérbeli művész, képei belső szükségből születnek. Olyan realista, aki a láthatóval a láthatatlant fejezi ki. Első képeiről alig tudunk valamit, mert többnyire elvesztek. A megmaradtak problémáinak középpontjában a fény és a rajz funkciója áll. Vörös napraforgóját hozhatjuk föl példának mint az impresszionizmus örökségét (1922), valamint a Templomban című barokk-templom enteriőrt (1922). Mindkét képe magán viseli még a naivitás és a technika zavarainak jeleit; itt még lemond a kép alaprajzáról, tévesen, mert a rajz, ahogy későbbi éveiben igazolódik, művészetének legbiztosabb eszköze lesz. A művészt később Párizs tartja fogva. Képei egyszerűsödnek, ezzel erősödnek is. Az öreg Číčel című portrétanulmányán (1924) egészen más, új alapglvek vezérlik. Az érzékletes jellemrajz, amely a fej vonalában, az öregedő arc vonásaiban és az öltözékben föllelhető, a színek szinte fauvisztikus tiszta tónusaival párosul. 1925 körül szatirikus vonások mutatkoznak alkotásaiban; a művész egyre messzebb kerül a vidék kispolgári légköréből. Korábbi leíró-dokumentatív, romantikába hajló idillikus motívumait, amelyek éppen a vidéken bevett és kegyeletben tartott témákhoz vonzották, határozottan kerüli. Farsang ja már nem csupán témájában, hanem tartalmában is az élet maskarádba, teljes gondolati apparátussal. Ide tartozik A község tüzoltófecskendője, amelynek egységes kompozíciója, groteszk figurái, friss színei meghökkentő betekintést nyújtanak az akkori kisváros társadalmába. Említett képeinek megfestése után pár évi kényszerszünet következik a művész életében, de 1930-ban, nem egészen harmincéves korában, egész képsorozattal jelentkezik — ezt kivételes ötletesség jellemzi, és fejlett képzőművészeti kultúrájával lep meg. Belső látásának forradalmát egy Matisse-csendélet váltotta ki; ezt a képet a luxemburgi múzeumban látta, s az élmény az ellenkező végletekig taszította. Ez az új egyoldalúság azonban nem tart sokáig, csakhamar a törvényszerű és tudatos szintézis folyamata játszódik le benne. A német expresszionizmus közelsége észlelhető képein, valamint a kubizmus tanulmányozása fedezhető fel rajtuk. Weiner-Král ezekben a képekben adja Chagall-lal való kapcsolatainak első tanújelét. Tehát sok irányban kezdeményez Weiner-Král', s ez korszerűségének egyik elkerül, heteden és rokonszenves vonása. A kompozíciót szuverén módon gondolja el, s ez jellegzetessé, úgyszólván egyedülállóvá teszi alkotásait. Weiner-Král örök utas, örök
