Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - HAGYOMÁNY - Párkány Antal: Szenc múltjából
idézhetők, amelyeket a szenciek írtak távolba szakadt fiuknak, aki — szerencsére — gondosan megőrizte őket. Összesen kilenc ilyen levelet ismerünk, melyek közül a két legérdekesebbet, az elsőt és az utolsót, teljes szöveggel idézzük, a közbül esőket pedig csak röviden ismertetjük. Az elsőben Molnár Benedek értesíti — az akkor tizenhét éves öccsét — családjuk állapotáról, s az apjuk által kölcsönkért pénzt küldi számára: Kívánok Istentől minden testi és lölki jóknak megadását. További állapotunk jelöl azt írhatom, hogy jó egészségben vagyunk, mind az kik akkor voltunk, mikor itthon voltál; meg Isten által egyvel többen vagyunk. Ismeg életünk felől azt írhatom, hogy nagy szegénységben vagyunk mostan, de azért mindazáltal nehéz néven ne vegyed, hogy illen szükségkoron semmit sem küldhetünk, mert bizonyára hogy mink is sze- génik vagyunk, de azért el ne szűnjél attól a dologtól, hogy levelet valamikor hallasz ide jövő embert, hat mindenkoron írj, netalán valamikor Isten jobban adja itthon is dolgunkat, hogy bévebben leszünk költséggel, hát küldünk. Nagyörömest volnánk most is rajta, ha küldhetnénk, mert bizonyára ettől a német dijáktól el mernénk küldeni, ha volna mit. Továbbá én is magam felől azt írhatom, hogy hála Istennek, hogy jó egészségben vagyok, melyet kívánok Istentől teneked is; azért jó öcsém, megbocsásd^ hogy az mire engem is kértél volt, hogy egiknek is nem tehetem szerit; továbbá Isten adjon minden kívánságok szerint jó előmenetelt az tanúságban; Isten tartson és ágy meg minden jó szerencsével. Én írtam, te szegén bátyád, az mint tutam, azért megbocsásd, ha valami vétek vagyon az írásban, mert ezt is csak sietve irám az kévést, azért légy jó egészségben. Azért imiáran emlékezem afelől is, hogy migen az levelet megirám, addig az apám kért háro forintot, azt külheti föl, annál többet som, vegyed jő néven, mig több lehet; legyen vége írásomnak. Költ Szempcen szintén pünkösd napján, regvei hétórakorán 1591. Molnár Benedek bátyád. Külcím: Ez a levél adaség Vitemvergában Albertus Szepczinek, nekem szerelmes öcsémnek tulajdon keziben híven. 1591.9 Ez a meglepően jó stílusérzékű, a mai modern magyar nyelv helyesírásával sokban egyező levél a Molnár család öröklött íráskészségére engedhet következtetni. A szembetűnő hibák — feltételezhetően — inkább csak abból erednek, hogy Molnár Benedek valóban „sietve” írta levelét. Bizonyíthatja ezt az is, hogy a levélíró — például — a három helyett ,,háro”-t, és a Szempczinek helyett pedig „Szepczinek”-et ír. Népi etimologizálásnak tűnik a Wittembergben helyett a „Vitemvergában” írása. Hipotézisünket a legcsattanósabban az igazolja, hogy Molnár Benedek, nagy siettében elfelejtette aláírni a nevét is, s azt Szenei Molnár Albert — mint írja — utólag pótolta. A közben írt levelek közül a másodikban Molnár Benedek vagyoni helyzetéről tudósítja öccsét és száz pénzt küld neki. A harmadikban: Szenczi Szíjgyártó Lukács értesíti Molnár Albertet a város egyházi és iskolai ügyeiről, valamint atyja betegségéről. A negyedikben: Molnár Benedek családja állapotáról és a küldött ajándé- tokról ír. Az ötödikben ismét Benedek bátyja ír öccsének, s értesíti, hogy a kert Oj Testamentumot elküldte Nagyszombatba. A hatodikban: Molnár Lukács és Adám György családjukról írnak, s hazatérésre akarják bírni Molnár Albertet. A hetedikben: Molnár Benedek köszöni a küldött bibliát és zsoltárt, s a hazai dolgokról értesíti fivérét. A nyolcadikban: Molnár Lukács megköszöni Molnár Albert ajándékait: mostohaanyjáról, vagyoni és családi állapotáról értesíti. Az utolsó — kilencedik — levélben a szenei bíró és a városi tanács hívják haza Szenei Molnár Albertet: Az Atya istentől, ő szent fölségitől kevanjuk Kegyelmednek az uj esztendőben minden lelki és testi áldást, az mellett szolgálatunkat is ajánljuk Kegyelmednek, mint fiunknak. 9 Uo. 89. A levél eredetije a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében van.
