Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - HAGYOMÁNY - Párkány Antal: Szenc múltjából
Párkány’Antal Szene múltjából Szenei Molnár Albert, aki öntudatosan hivatkozott kultrális tevékenységének közhasznúságára, és — az utókor számára — körültekintő részletességgel jegyezett föl sokoldalú működése megörökítéséhez szükséges csaknem minden jelentősebb adatot, viszonylag szűkszavúan írt szülővárosáról. A város, melytől nagy fia előnevét vette, s amely — a jelenben — az országon túl is ismert Szenei Molnár Albert Napokat rendezi, érdeklődésre számot tartható történelmet mondhat magáénak. Úgy véljük, hogy amíg Szénéről olyan monográfia íródik, amely ez újabb és behatóbb kutatások alapján, a városra vonatkozó minden anyagot feltár, addig ez — elsősorban — a város publikálatlan krónikája és a Collegium Oeconomicum Regium Scholarum, Szempcz (1763 — 76 — 80 J1 című kézirat egy részének az igénybevételével létrehozott, összegező és tájékoztató írás is nyújthat némi áttekintést a városról, ahol a kiemelkedő műfordító és filológus, a polgárosodó magyar irodalom nagy egyénisége, Szenei Molnár Albert, majd az irodalomtörténetben számon tartott, de a kevésbé ismert XVII. századi erdélyi nyomdavezető, Szenczi Kertész Abrahám, valamint a prédikátor és író Szenei A. Pál született. Szene ugyanis 1974-ben Szenei Molnár Albert születésének 400-ik, 1976-ban pedig majd a város megalapításának 700-ik évfordulójára emlékezik. A város legrégibb történetének nagy része — sajnos — mind ez ideig feltáratlan. Ezzel a korral kapcsolatban, az egykori községi krónikaírő megemlíti, hogy feladata megoldásához nélkülözi a dokumentumokat, s ezek hiányában olyan elméletekhez, feltevésekhez folyamodik, „... melyek helyességét egyrészt a következtetések, másrészt a kéznél levő bizonyítékok igazolják. Ez az eset adódik, — írja — amikor községünk krónikájának a megírásához kezdek.”2 A helység keletkezésének hiteles időpontjáról mindmáig nincsen birtokunkban minden kétséget kizáróan bizonyító okirat. „A középkor elején a délről jövő kereskedők útja... a mi vidékünkön vezethetett keresztül. Feljegyzések szerint a kereskedők Pozsonyban kaptak kíséretet... Vonulásuk közben... ezen a vidéken tartottak pihenőt, majd folytatták útjukat. Az évkönyvekben 1276-ban találkozunk az itteni település első nyomaival, Villa Zemch néven.”5 Ezt az évet fogadhatjuk el Szene alapításának leghitelesebb időpontjaként. Az egykori telep őrhelyi rendeltetését látszik bizonyítani a későbbi Wartberg elnevezés is, amely váróállomást, váróhelyet, őrhelyet jelent, vagyis azt, amit az akkori telephely szerepe volt. Szencet már a középkorban minden irányból fontos utak keresztezték. Előnyös földrajzi helyzete, hosszan a síkság fölé magasodó — jó védelmi lehetőséget biztosító — dombvonulata, szívesen választott útja és pihenőhelye volt, nem csupán az árut szállító kereskedőknek, hanem más átutazóknak, nem egy ízben a sík terület szélén, Buda—Pozsony—Bécs útvonalán operáló hadaknak is. „A település kedvező fekvése és feladatának teljesítése következtében csakhamar annyira fejlődött, hogy Mátyás király idejében mint mezőváros szerepel, amikor Oppidium Zempcz néven emlegetik. A jobbágyság felszabadulása előtt földesurak birtokolják... 1450-ben Roz- gonyi György kapitány tulajdonát képezi. A XVI. században a Báthory család és Székely Magdolna osztozkodnak a község tulajdonán... A XVIII. században a Thurzók kezére kerül, akik hozományul kapták... A XVIII. és XIX. században az Eszterházy család cseklészi ága bírta majorátusi jogon.”4 1 A szövegben ismertetett című — a Vázlatok, képek, piarista arcélek, diákok alcímet kapott — kézirat Hegyi Ferenc dr. művének a másolata, amely Minczinger Sándornak, a szenei várostörténet régi kutatójának a birtokában van. 2 Az eredeti krónika másolata. 1. 1. 3 Uo. i Uo. " •
