Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Kostra, Ján: Katonák az őszi harcmezőn
katonák az őszi harcmezőn Ján Kostra Valaki imádkozik értem, s jól tudom, ajakén a sóhaj, egyedül van, csöndes szobában, ó, jaj. £n még a fákat is imádtam, Isten. Eljött az ősz, acélgolyókkal, a barázdák között repesnek, Üzenem hát az eljövőknek: Szüret szép napja, nem feledlek, szeressétek az őszt. A sok véletlen ismerőst, szerelem és halál játékait, a vízbe hulló levél árnyait, s a postás patak bolyongásait, titeket meglelt a kanyarban s boldogan elkísért hazáig. Üzenem hát az eljövőknek: Ilyen szépet még sohase láttam, szeressétek az őszt. Halálra szántan egy marék sáros burgonyáért rohant a katona. Nem láttam többé soha. A kitárult ajtók előtt várnak rám újabb szeretők. Valaki imádkozik értem, s én fekszem az őszi mezőn, fekszem hiába. Jár-e a gyerek iskolába? Egy marék száraz levelet dobott nekem az ősz. Olvasókönyv, már elfeledlek. Levelek úsznak, mint a sóhaj. Ha vége lesz a háborúnak, jó lesz, ha vége lesz a háborúnak, ó, jaj. Kiss Károly fordítása Milan Mravec: Partizán (tempera, 1974)
