Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Varga Imre: Négy vers
Varga Imre improptu járja sallangosan a barna tuskó járja totyogva a fürtös ős muksó mert küld muzsikát szépet az ég mert tapsol hozzá bolond géza réleken retek csilingel dob a hold fűzfa alakot vált: muzsikus kobold a pitypang pedig szélbe ereszti apróka hangjegyeit pörög dili eszti járja sallangosan a barna tuskó talpa vastag vas nem szúrja át tüske táncol a mackó s kézfogva két bolond fény haj kavarog forog álom-malom Preteusz begyűrni a bőr alá átpréselni a csontokon húson betűrni a hús alá lobogjon a benső egekben ing nyakkendő fehérnemű átfűzni a szivárványt a csontok fokán teszel tótágast peregjen a homok szívből koponyába hallgatni lehiggadt szerveid fölött rábűvölni csontjaidra rábűvölni a földet agyagot bájolni csigolyádba átgyűrni a húson a vásznakat átpréselni az engedetlen tárgyakat lengjenek úszkáljanak átnyomni a koponyán a frissen mosott hajat hagyd bugyogni kifelé a meglékelt csonton agyad ami volt anyagtalan vágy gondolat adja formád s ami tested volt derengjen e burkon át
