Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)

Ilja: Micsoda gondok! (Konyakot tölt a poharakba). Magduska! Egészségedre, ezekre a mesés vonalaidra, és arra, hogy teljesüljön minden álmod.

Magda: Hát szevasztok.

Miki (kiissza és egész testében megrázkódik).

Magda: (gyorsan kinyit egy kofolát és odanyújtja). Itt van! Baleset után első segély. Ilja: Ilyen legény készül főiskolára?

Magda: Októberig még beletanulhat. Van idő.

Ilja: (újratölti a poharakat). Csak sikerüljön, ehhez tudniillik valóban gyakorlat kell... Miki: Remélem melletted .. .

Ilja: Majd tartom az ujjamat. Egyébként, gyerekeim, ha abban reménykedtek, hogy a fővárosban mint absztinensek is boldogultok, hát nagyon tévedtek, mert már az első szemeszter után lehetetlenné fogtok válni.

Magda: Igazán? Nem túlzol egy kicsit?

Ilja: Ha nem hiszed, majd elhiszed.

Magda: Végülis egy kis konyak nem is olyan rossz.

Ilja: Kettő viszont még jobb. Magduska, amit ifjúságod idején megtanulsz, azt öregsé- ségedre mintha találtad volna.

Miki: Nem gondolod, hogy egy kissé meredek tempót diktálsz?

Magda: (szintén kiissza). Tudod-e, hogy ez a konyak, így, colával vegyítve, nem is olyan rossz.

Ilja: Kitűnő megfigyelés, Magduska. Egyszerűen szenzációs vagy. (Újra tölt.)

Miki: Neked így ízlik már reggel?

Ilja: Ne haragudj, de reggel ide, reggel oda, ilyen látogatót nem fogadhatunk tejjel. Miki: (inkább kötelességből, de kiüríti a következő poharat is.) Ahogy gondolod.

Ilja: No, látod, a második kísérlet már egészen sikeres. Meg sem köhögtetett. (Ismét önteni akar, de Miki elhúzza előle a poharat.)

Magda: Istenkém, milyen szépen átjárja az embert.

Miki: Azt akarod mondani, hogy már a fejedben érzed?

Magda: Nem is annyira a fejemben, mint a lábamban. Le kell ülnöm.

Ilja: Világos, Magduska. Tessék! (felhajtja a paplant a heverőn.) Egy kicsit szanaszét vagyunk.

Magda: Á, semmiség.

Miki: (Magdához) Vészesen csillog a szemed.

Ilja: (Mikihez) Nonono! A figyelmeztető intéseket megtiltom. (Poharat nyújt át Magdának.) Magduska, egészségedre!

Miki: Magda, ne igyál!

Ilja: Ugyan, Miki...

Magda: Azt mondod, hogy rossz a huzatod?

Miki: Azt mondom, hogy ne igyál!

Magda: És ha az én huzatom jó?

Ilja: Magduska! Bravisszimo! Olyan doktor leszel, csak úgy táncolnak majd körülötted a kórházban.

Magda: Nem is tudtam, hogy ilyen szenzi srác vagy.

Miki: Részegen! Kész!

Ilj a: Ne dumálj!

Magda: Akarod, hogy kézenálljak?

Miki: Isten ments!

Magda: Azt hiszed, hogy lebőgnék?

Ilja: Magduska, bemutatunk neki néhány gimnasztikái gyakorlatot!

Magda: (Iljának nyújtja a kezét) Közös erővel?

Ilja: Egységes testnevelési rendszerben! Előre vagy hátra szaltót parancsolsz?

Miki: Nem hiányzik véletlenül egy kereketek?

Magda: Miki, neked igazán egy csepp humorérzéked sincs?

Miki: Mikor hogy. Egy-egy éjjeli műszak után esetleg nincs.

Magda: Istenkém, ő aludni akar, mi pedig fönntartjuk.

Ilja: Tévedés, egyáltalán nem tartjuk fönn. Sőt a szomszéd szobában két üres ágy is van. Parancsolj. Mi pedig Magduskával, addig a lehető legkényelmesebb helyzetbe szervezzük át magunkat.