Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Miki: Ahogy gondoljátok. Ilja: Remélem, nem sértődtél meg. Magda: Maradj. Én már megyek. Ilja: Na de Magduska, olyan szépen beindítottuk a kettős névnap ünneplését, és te képes lennél olajra lépni? Magda: Miki, tényleg annyira álmos vagy? Ilja: Majd én fölrázom. Ürítsünk még egy kört, utána aztán megtanítlak titeket egy új társasjátékra, amelyik a felsőbb régiók magánberkeiben honos. Magda: Igazán? Miki, igyál meg még egyet, legalább egálban leszünk. Miki: Inkább nem. Hátha a játék közben felfordul a gyomrom, és akkor . .. Ilja : Nélkülözhetetlen kellékek a következők. Ha nincs egy ütegre való, akkor egy szál üveg is megjárja. A tartalmát három pontosan egyenlő részre osztjuk. Egy gyufás- dobozt az asztal peremére helyezzünk. A leeresztett redőny, no attól most eltekintünk. Minden játékos azonos számú holmiban indul. A hölgyek persze előnyben. Mi ketten Magduskához igazítjuk a magunk öltözetét. Miki: Nyár kellős közepén? Meg akarsz főni? Ilja: Nyugi. Semmi se tart örökké. A játék rendszere éppen a fokozatos megszabadulás. Miki: Mitől? Ilja: Világos, hogy a textiltől. Magda: Istenkém ... Ilja: A játék a gyufásdoboz felpöckölésével kezdődik. A skatulya fedele nulla, a hosszú éle egy, a keskeny éle két ruhadarabot ér. Minden menetet egy-egy korty itallal öblítünk le. így százszázalékos a garanciája, hogy viszonylag a legrövidebb időn belül visszajutunk az ősember paradicsomi állapotába. Magda: Ki kezd? Miki: Magdi! Ilja: A hölgyek, persze előnyben. Magda: (vesz egy gyufásdobozt és az asztal peremére helyezi). Miki: Egy pillanat, egy pillanat. Ilja még pizsamában van. Ezek szerint már a második körre abban a bizonyos paradicsomba jut? Ilja: Semmi pánik, máris puccba vágom magam. Magduska, hány ruhadarab van rajtad? Hang: (kintről csöngetés). Hja : Na, épp jókor. Ki kell kapcsolni a csengőt. Miki: (ajtót nyit). Ilja: (közben pohárral kínálja Magdát.) Magda: Már? Ez is a játékhoz tartozik? Ilja: Egy rövid kis nyitány. Könnyebben fog menni. Miki: (egy borítékkal a kezében jön vissza). Magda: Ez micsoda? Ilja: Mutasd! Nem reszket véletlenül a kezed? Magda: Istenkém. A Komenský Egyetem Orvosi Kara. Ilja: Na, végre! Már itt is van. A várva várt ajánlott levél. Remélem, ettől megjön a Miki étvágya a kajára is meg a játékra is. Miki: (kezében tartja a fölbontatlan borítékot.) Ilja: Na, mit ácsorogsz? Bontsd föl... Te jó isten ... No reszkess már. Úgyis holtbiztos itt minden. (Kikapja kezéből a borítékot, és leszakítja a szélét). Miki: (visszaveszi a levelet, és olvasni kezdi a tömör, sokszorosított értesítőt, döbbenten néz maga elé. Magda hirtelen kikapja kezéből a levelet, nem hisz a saját szemének, rémülten nyújtja át Iljának, az élesen füttyent, majd olvasni kezdi), „...a felvételi vizsga követelményeinek megfelelt, de helyszűke miatt nem vehetjük fel Önt. Ez ellen a döntés ellen a kézbesítés időpontjától számított 15 napon belül fellebbezhet. Dékán. Olvashatatlan aláírás.” Magda: (felugrik, és egyenesen az ajtóhoz rohan). Ez lehetetlen. Miki: (amint magához tér). Mi volna lehetetlen? Magda: Ha nem vettek föl téged, mit gondolsz, nekem mást válaszoltak? Hja: Aligha. Magda: (már az ajtóból). Szevasztok, srácok . . . Viszlát... Miki: Várj! Veled megyek!
