Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Hang: (lentről egy vonat zakatolása hallatszik). Tamás: (előveszi a zsebóráját, az időt egyezteti, amíg a szín lassan el nem sötétedik). Sötét, csak a vonat zakatolását halljuk. Második (elvonás Szombat reggel. (A szín változatlan, csak a lebocsátott redőny résein át szűrődik be az éles reggeli napfény. A heverőre vetett ágyon Ilja alszik, a hálószoba ajtaja nyitva, a szétdobott ágynemű elárulja, hogy a szülők már eltávoztak. Valahonnan felülről egy kutya bánatos vinnyogása hallatszik, minden bizonnyal a szokásos reggeli sétára vár türelmetlenül, rendszeres időközökben a felvonó búgását is hallani. A liftajtó erősebb csapódása után kulcs fordul, és az előszobában, poros kezeslábasban, Miki jelenik meg). 1. jelenet Ilja és Miki Ilja: (most ébred, de még élvezni akarja a reggeli álom örömét, valamit motyog az orra alatt és a falnak fordul). Miki: Szia, bátyó. Sose mutogasd nekem a hátadat, inkább lépj le az ágyról. Most én fekszem le. Ilja: ( fölül, és álmosan bámulja munkaruhás öccsét.) Komoly? Miki: Éjjeli váltásból jövök, és ma bődületes munkát végeztünk. Ilja: Komoly? Miki: (ledobálja magáról az öltözéket.) Ne komolyozz itt, hanem mássz át a hálóba, ha még aludni akarsz. Ilja: Apafej, te, tiszta cementpor vagy, ne szórd itt rám az egészet! Miki: Allergiásak vagyunk a porra? Ilja: A leendő medikus! Te igazán élsz-halsz a betonozásért? Én pedig azt hittem, hogy csak pénzért csinálod. Miki: Megmondanád, mire? Ilja: Mire? Azt hiszed, szeptembertől megélsz az ösztöndíjból, meg abból, amit az öregektől kicsalsz? Miki: Elég-e, nem-e, nem törtem még rajta a fejemet. Hja : Persze. Tapasztalatok híján. Miki: Végső esetben én gazdag bátyámhoz fordulok. Aki egy kiemelt üzemben dolgozik. Ilja: (fölkel). Honnan tudod? Miki: Itt mindenki mindent tud. Ilja: Komoly? Ne hülyéskedj. Miki: Mit izgulsz éhgyomorra? Ilja: Kitől tudod? Miki: Még nyitás előtt beugrottam a mamához, az önkiszolgálóba. Ilja: Vagy úgy. Volt érkezése mindenről referálni. Miki: Hogy mindenről-e, azt nem tudom, mert azt se tudom, hogy teszerinted mi az a minden, de abból, amit sebtében elmondott, hát, bátyám, nyakig benne vagy, szó ami szó. Ilja: Nyakig, nem nyakig? Csak sose vigyorogj, még te is bemászhatsz a csőbe. Azonkívül, nem én vagyok az első, sem az utolsó, aki ilyen szituációba esett. Miki: Szép szó. Szituáció. Ilja: Ha egy kis megértésre találok, játszva megoldom az egészet. Miki: Csakhogy apa nem hajlandó megérteni. Ilja: Képzeld el, hogy neki egyelőre az ügynek csak a kisebb, jobbik részét mondtam el, illetve árultam el. Miki: A szituációt? Ilja: Mama megkért. Rám is rám parancsolt.
