Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Ilja: (az apjához). Csakhogy ez már az ennedik hatványon formalizmus. Remélem, belátod. Tamás: Ebben jársz Pozsonyban is? Ilja: Persze, te legszívesebben vasutasruhában látnál mindenkit. Tamás: (szünet után). Na, beszélj. Hol karamboloztál már megint? Éva: Istenem. Ne vallasd őt mindjárt. Legalább öltözzön fel, szegény. Ilja: Apa, nekem nagyon fontos beszédem van veled. Valóban, komoly. Tamás: Beszéltünk mi egymással valaha is komolytalanul? Éva: Gyertek előbb vacsorázni. Ilja: Nem nyelek le egy falatot sem, amíg apa meg nem ígéri. Éva: Ilja, mit mondtam? Tamás: (Évához). Megint nincs pénze? Ilja : Nem. Éppenhogy nem. Remélem, hogy pénzre már nem lesz szükségem tőletek ... Kérlek, apa, értsd meg. Végre a saját lábamra állok. Tamás: Ezt örömmel hallom. Ilja : Csak föl kell menned a járásra. Tamás: A te két lábadért? Ilja: Állásba lépek. Tamás: Ugyan! Ilyen hirtelen? Ilja: Kiemelt üzemről van szó. Tamás: Olyan is van? Ilja: Diploma nélkül is fölvesznek, csak nem szabad elszalasztanom. Egyetem után már nem jutok be. Tamás: Miféle putik az? Hja: Kiváló hely. Elég egy telefon, a partvonalon. Tamás: Ugyan, mit nem hallok még? Ilja: Apa, kérlek! Éva: Tamás, én is. Tamás: De hisz mind a ketten nagyon jól tudjátok, hogy én még életemben soha senkinek semmiféle protekciót nem csináltam és nem is fogok. Esztelenség! Befurakodni egy olyan vállalathoz diploma nélkül. Mit akarsz ott csinálni? Terveket másolni, öt főiskolai év után? Ha pénzre van szükséged ... Kérem . . . Kibírjuk még. De előbb befejezed a tanulmányaidat, és az avatás után ... Ilja: Üthetem a nyomát. Azt hiszed, hogy rám fognak ott várni? Tamás: Ha ők nem, majd mi megvárunk. Ilja: Nekem Pozsonyban kell maradnom. Tamás: Persze! Maradjatok ott mind! Mind! Máshol már nem is élnek emberek. Ilja: Nekem ezt az isten háta mögötti, szánalmas forró lapályt akarod fölajánlani? Mit csináljak én itt? Majd az építővállalat kötelékében évekig, a végtelenségig a ti Depótokat alakíthassam át? Tamás: Durva pokróc. Éva: Hagyjátok abba! Nem is ti volnátok, ha hajba nem kapnátok minduntalan. Ilja: Rendben van. Ha nem akarsz belemenni a politika vonalán, van még egy lehetőségem. Tamás: Nem is csodálom, hogy nincs időd levizsgázni, ha minden idődet a lehetőségek keresésére fordítod. Éva: Ilja? Milyen lehetőséged van még? Ilja: Nem kell arról tudnia senkinek. Elég, ha egy bizonyos emberrel beszélek. Éva: Kivel? Ilja: Annak a vállalatnak az igazgatójával és minden tőle függ, itt él a fivére. Éva: A fivére? Ilja: Hajnos doktor. A szomszédunk. 0 ezt megteheti, és biztosan meg is teszi. Föltárcsázza a bátyját, ha a Depo pártelnöke tisztára magánjellegű kéréssel fordul hozzá, azé a Depóé, ahol: csak egy szimpla üzemi orvos. Tamás: (a fiához közeledik, aki még mindig úgy, rövid alsóban áll, majd hátralép). Most legszívesebben olyan pofont kennék le neked, amitől megjegyeznéd a napot, amikor az apádnak tanácsokat kezdtél osztogatni... De nem adok, mert Hajnos doktor megtiltotta, hogy felizgassam magam.
