Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Éva: És te biztos vagy benne, hogy épp téged vesznek föl? Ilja: Fölvesznek, persze, hogy fölvesznek, csak apa... Éva: Mi köze ehhez apádnak? Hja: Segítenie kell. Eddig még soha semmi ilyenre nem kértem, de most... Éva: Hogyan segíthetne? Ilja: Közbenjár. Éva: Hol? Ilja: A vállalatnál. A járás révén. Ma ezt így szokás. Éva: Hát te nem ismered apádat? Ilja: Ismerem, de ilyen helyzetben... Egy telefon nem torzítja el a jellemét. Éva: Apádnak semmit sem szabad megtudnia. Én segítek, én igen, de apád... Ilja: Mama, értsd meg, mit tudsz te segíteni? Elvégre apának van egy rakás funkciója és egy még nagyobb rakás ismerőse. Hogy lánc legyen. Ez annak, az amannak. (Kint csapódik a felvonó ajtaja, zörög a kulcs.) Éva: (meglepődik, amikor Tamás jelenik meg az ajtóban). 6. jelenet Az előbbiek és Tamás Tamás: (az előszobából, még mielőtt Ilját észrevenné). Bámulsz, igaz-e? Ritkán sikerül ilyen ügyesen szabadulnom a gyűlésről. Éva: Megléptél? Tamás: Befejeztük. Kezdenek hinni az igazamban, hogy minden gyűlés rossz, ha tovább tart egy óránál. Pedig szavamra, nem is az én találmányom. (Észreveszi Ilját.) Vendégek a háznál? Ilja: (kezet nyújt az apjának). Tamás: Hallod, mama, neked mágneses a szavad. Hazavonzodtad a fiadat, hogy ne neked kelljen odautaznod hozzá. Ez aztán nem akárkinek sikerül. (Megnézi a fiát tetőtől-talpig.) Ilja: (ideges, topog, mondani akar valamit, de anyja az apa háta mögül hallgatásra inti.) Tamás: Hallgass csak ide, műépítész úr, micsoda külső ez? Ilja: Az enyém? Tamás: Ez az üstök! Éva: Most ez a divat, apa. Ilja: De ha bántja a szemedet, levágatom. Tamás: Megszereznéd nekem legalább azt az örömöt? Ilja: Formalizmus. Tamás: Meddig tart, amíg kifésülsz egy ilyen frizurát? Vagy fodrászhoz jársz vele? Ilja: Ugyan, apa, mintha nem volna mindannyiunknak épp elég más gondja és problémája ... Tamás: Gondjaid? Neked? Ne mondd ... Megint nem sikerült a vizsgád? Éva: Tamás, kérlek ... Tamás: Mire? Éva: Ne kínozd ezt a gyereket. Tamás: Meghívót hozott az avatására? Éva: El fogja hozni. Tamás: Mikor? Ilja: Az őszi terminusra. Tamás: Megint valami baleset van a dologban? Éva: Ugyan, Tamás. Kérlek! Tamás: Miféle nadrág ez rajtad? Ilja: (szünet után). Hát kérem! Ezt szerencsére, ha óhajtod, már is levethetem. (Lehúzza a nadrágját, és tornanadrágban áll.) Tamás: Ne komédiázz! Éva: (elveszi tőle a nadrágot). Add, legalább kimosom. Reggelre megszárad.
