Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)

Hajnos: (már Tamás mellett ül, a pulzusát és a vérnyomását méri) Hát ez már így van nagyságos asszony. Ilyen időket élünk. Tény és való, hogy egyikünk-másikunk hamar elhasználódik.

Éva: Mondom én neki állandóan, de rám nem hallgat. Mintha a falra borsót hánynék. (Lát)a, hogy Hajnos a füléhez illeszti a szívhallgatót, ezért a rádiót gyorsan kikapcsolja.) Meg ez is. Muszáj ennek egész nap az ember dobhártyáját hasogatni?

Hajnos: Hja, amikor ezt az indulót először hallgattuk, harminc évvel fiatalabb legények voltunk, ugyebár.

Éva: Legények . .. Hol van az már. Csakhogy ő azt képzeli, hogy még mindig mászhatja a kerítéseket.

Hajnos: Hát azt már ne. A kerítésmászást át kell engednünk a fiataloknak.

Éva: Nekik meg, szerencsére — szerintem — több eszük van. Az ő nyakukba már nem lehet annyi gondot aggatni. Az övékbe nem. De így jó. Éljék csak a világukat.

Hajnos: És az önök fia?

Éva: Melyik?

Hajnos: Az idősebbik.

Éva: Most végez. Műépítész.

Hajnos: Hohoho! Tehát művész.

Tamás: Kecsegtető, ami igaz, az igaz.

Hajnos: A fiatalabb, ha jól tudom, az én lányommal érettségizett.

Tamás: Említette.

Éva: Állítólag jelesen.

Hajnos: Ügyes fiú. Neki nemcsak a lányoknál lesz sikere.

Éva: Bárcsak úgy lenne. Orvosira jelentkezett. A felvételije már megvolt, de még semmi pontosat nem tudunk^

Hajnos: Minden rendben.

Éva: Gondolja?

Hajnos: Természetesen. Kitűnő bizonyítvánnyal és feddhetetlen származással?! Ilyen esetben semmiféle bonyodalom nem állhat fenn. Ennyi apai érdem és fukció után, ugyebár. . . Ilyen esetben csak az fordulhat elő, hogy, na, nem egész rendes a nyomás. „

Éva: Micsoda?

Hajnos: Mondom a vérnyomás nem a legjobb, de az kiegyenlítődhet. Helyrehozható. Egy kis nyugalom és pihenés mellett. Ezt ismerjük. Az idegek. Hétfőn fölkeres. Kikapcsolódásra van szüksége.

Tamás: Kikapcsolódásra?

Éva: És?

Hajnos: Vagy elküldöm magát a belgyógyászatra. Legalább százszázalékosak leszünk.

Tamás: Ugyan kérem, éppen nekem van időm a kórházakat járni. ..

Éva: Na! Már ki is mondta: Hallja? Idő! Neki nincs ideje. Érdekes, mindenki másnak van, csak neki nincs.

Hajnos: Én értem önt, de bárkivel megeshet, hogy . . .

Éva: Hogy utoléri a balsors, és feje alá teheti a kalapját.

Tamás: Nem is lennél igazán te, ha nem látnál azonnal rémeket.

Éva: Én? Én mértem talán a vérnyomásodat?

Tamás: Az a hőségtől van.

Éva: Persze, télen meg a széltől. Ismerlek. Régi nóta.

Tamás: De hétfőn valóban nem érek rá.

Hajnos: Akkor kedden.

Tamás: Kedden rendkívül fontos ellenőrzési napom van.

Hajnos: Azon az építkezésen?

Éva: Boldogulnak ők nélküled is.

Hajnos: Akkora építkezés, az aztán felőrli az idegeket. Sokakét.

Éva: Ha még a saját garázsunkról vagy házunkról lenne szó, egy szót sem szólnék. De ők évek óta valami Depót építenek, évekig építhették volna még nyugodtan, de valaki a fejébe vette, hogy gyorsan be kell fejezni, éppen most. A felkelés évfordulójára.

Tamás: Be is fejezzük.