Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Jakab István: Az irodalmi nyelv, köznyelv, nyelvjárások rendszerezési és terminológiai kérdéseihez

Az ún. csoportnyelvek ügye meg csupán szókészleti kérdés. Sem a szaknyelv, sem a zsargon nem külön belső nyelvtípus. Mindkét esetben a köznyelv az a belső nyelvti pus, amely alapul szolgál a megalkotásukhoz. A szaknyelv esetében a köznyelv szókészletét szakmai szavakkal egészítjük ki; az ún. zsargonnyelv meg a zsargonszavakat

— helytelenül — köznyelvi szók helyett használja.

Marad az ún. regionális köznyelv kérdése. Erről még bizony keveset tudunk, hiszen csak most szorgalmazzák az alaposabb kutatását. Bár a köznyelv regionális használa tával hozható a kérdés összefüggésbe, mégsem minősíthetjük csupán nyelvhasználati kérdésnek, hiszen a használat folyamán két belső nyelvtípus elemeiből, eszköztárából válogat a regionális köznyelvet beszélő egyén: a köznyelviből és a nyelvjárásiból. Kétségtelenül van tehát nyelvi oldala is a kérdésnek.

Rendszerezésünkben a regionális köznyelvek mindenképpen a nyelvjárások és a köznyelv között foglalnak helyet, mégpedig minél kevesebb nyelvjárási elemet tartalmaznak, annál közelebb a köznyelvhez.

Lehet, hogy én is csak a rendszerezések számát szaporítom most eggyel feleslegesen, mikor a Benkő Loránd által meglátott és a Károly Sándor műfaji szempontú rendszerezésében fel is használt két belső nyelvtípusra alapozva a nyelvhasználati szintek szerinti rétegeződés feltárásában próbálom keresni a megoldás kulcsát. De munkám ebben az esetben sem lenne hiábavaló, ha sikerülne újraéleszteni a vitát és vizsgálatokat, amelyek közelebb vihetnének a megnyugtatóbb megoldáshoz.

Rákosi Ernő: Napsütés (1956/