Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Jakab István: Az irodalmi nyelv, köznyelv, nyelvjárások rendszerezési és terminológiai kérdéseihez

nyelv szinkrón vizsgálataihoz olyan rendszerezést kell megalkotni, amely a mai nyelvállapotot tükrözi. S az is elképzelhető, hogy a diakrón vizsgálatokhoz esetleg több rendszerezéssel is számolnunk kell. Ha így nézzük a kérdést, akkor nem keletkeznek majd viták arról, helyes-e pl. a nemzeti nyelv kifejezés használata a rendszerezésekben (egyesek szerint ez csak korszaki megjelölés lehet, mások szerint az egységes normatív nyelvtípust is jelölheti, Török Gábor szerint csak „a gazdasági, politikai és kulturális központosulás eredményeként” létrejött kategóriák tartoznak bele, tehát a nyelvjárások sem — AnyMűv. 294—5), mert mindig egy adott korszakra nézve döntik majd el e kifejezés használatának megfelelőségét.

A másik ok az, hogy erősen befolyásolják a szerzőket más nyelvek rendszerezései és terminológiái. Természetesen meg kell néznünk, hogyan állnak ezzel a kérdéssel a többi nyelvek, de nem vagyunk vagy inkább nem voltunk elég óvatosak a kifejezések átvételében, ugyanis másutt is nagy a zűrzavar és probléma e tekintetben (vö. Benkő, Felvlr. 57—61), arról nem is szólva, hogy mások voltak pl. a német nyelv fejlődési körülményei, mint a magyaréi, így a változatok vagy belső típusok, illetőleg ezek összefüggései is eltérőek lehetnek a magyaréitól. Általában lefordítottuk a terminológiát, s alkalmaztuk arra a változatra, amelyikre megfelelőnek látszott, holott talán maguk az így megnevezett fogalmak sem egyeztek pontosan idegen névadóikkal. És ha már megvolt a műszó, akkor is ragaszkodtunk hozzá, ha később helytelennek bizonyult.

Harmadik ok az, hogy — mint láttuk — a terminusok ma is többértelműek.

A negyedik — s talán legnyomósabb — ok: nem a szóban forgó fogalmak mibenlétének és összefüggéseinek vizsgálatából indultak ki, amikor a rendszerezéseket megalkották, vagy ha ebből, akkor — talán a probléma bonyolultsága miatt — még az. alaposabb vizsgálódásoknak sem sikerült e fogalmak mibenlétét meghatározniuk s magukat a fogalmakat helyükre tenniük.

Nézzük meg a kérdést részletesebben!

Nem vitatom az egyes rendszerezéseknek a nyelvtörténeti vizsgálatokra való alkalmasságát — ilyen szempontból nem foglalkoztpm az anyaggal —, de hogy a mai nyelv vizsgálatához általában nem szolgálhatnak alapul, azt nem nehéz megállapítani, és talán nem lesz nehéz erről meggyőznöm az olvasót sem. Én tehát csak a mai magyar nyelv szempontjából nézem a kérdést, amikor vitába szállók néhány szerzővel, illetve rendszerezéssel.

A nemzeti nyelv kifejezés Benkő Loránd rendszerezésében az egységes (legalábbis viszonylag egységes) magyar nyelvtípust nevezi meg, tehát kizárja a nemzeti nyelv fogalmából a nyelvjárásokat. A diakrón vizsgálatok esetében ez talán indokolt is lehet (lásd Török Gábor fentebb ismertetett megállapítását), de a mai magyar nyelv vizsgálatakor nem, hiszen a nemzeti szónak nemcsak a korszakjelölő jelentését tartjuk számon, hanem ’a nemzet egészére kiterjedő’ jelentését is. Márpedig ha nem zárjuk ki a nemzet fogalmából a nyelvjárást használókat, a nyelvjárásokat sem zárhatjuk ki a szinkrón értelemben vett nemzeti nyelv fogalmából. A hasonlatok általában sántítanak, de vajon a népi kultúra nem lehet-e ma már nemzed kincsünk is, mégha nem a kulturális központosulás hozta is létre? Azt hiszem, Deme Lászlónak, Papp Lászlónak és mindazoknak, akik a nemzeti nyelv kifejezést összefoglaló, a közös nyelvtípust és a nyelvjárásokat együttesen megnevező kifejezésként használják, a szinkrón vizsgálat szempontjából nem kifogásolható a műszóhasználatuk, illetve kiindulási alapjuk a rendszerzésben.. Persze más ellenvetések is lehetnek, mint pl. az, hogy a magyar nyelvet olyanok is beszélik, sőt sajátjuknak, anyanyelvűknek vallják, akik nem tartoznak szorosan a nemzethez, mint a Magyarországon kívül élő magyar nemzetiségek, nemzetiségi szórványok és mások.

A közös nyelv — jellemzője egy nemzetnek, de nem mindenkor csak egy nemzetnek a jellemzője lehet. Pl. a németet az osztrákok, az angolt az amerikaiak is használják, márpedig ismerünk osztrák és amerikai nemzetet is. Másrészről: egy nemzet nyelvét használhatják és sajátjuknak vallhatják a nemzettől valamilyen okból különvált vagy külön élő kisebb és nagyobb közösségek, sőt egyének is, hiszen pl. a csehszlovákiai magyar nemzetiség azért nemzetiség a cseh és a szlovák nemzet szempontjából, mert bár velük egy területen és azonos gazdasági és társadalmi egységben él, a nyelve más. Viszont azért nemzetiség a magyar nemzet szempontjából nézve, mert bár vele nem egy területen és gazdasági-társadalmi egységben él, a nyelve azonos az övével (vö.