Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - Zs. Nagy Lajos: Játékok (Versek)
— Beszélj—- mondta. Az asszony feltápászkodott és mint balettpatkány korában kinyújtotta először az egyik, majd a másik lábát. Bemelegített, aztán libegve megindult az ajtó felé. — Hozok valamit enni. — Maradj... beszélj. — Fáradt lehetsz az utazás után. — Beszélj! — Szegedről? ... a rádió is leadta. A zenekar remek volt, de a Luna gróf... nevetséges ... közönséges dilettáns ... Mit tudják ők ... mikor te énekelted az operában, nem, ez Milánóban volt, emlékszem . . . őrjöngött a publikum, Ricardo, Ricardo hívtak újra és újra ... hullott a virág és te ott álltái a lámpák előtt... mint egy félisten ... Zs. Nagy Lajos játékok miért szeretek játszani mert a fejemben a dobzenekar jáccani jáccani cani akar mert mellemben a tam-tam-tarrararam orrba-ba rúgott a szamaram de édes meg jó itt a levegő weöres sanyi bácsi jöjj ma elő te segíts rajtam tarrararam orrba-ba rúgott a szamaram miért szeretnék játszani levendula mandula zsénagy is elindula elindula világgá lön mogorva virággá lustaságot szerette a rímeit mint a pitypang szélbe eregette most aztán keresgetheti cselényinél tán megleli ha csak ott nem hagyta őket párizs városában levendulamandulafa iáin árnyékában miért szerettem játszani göndörlaki göndörlakban laktam rövid vót még a lábam alattam de azután sok söröcskét ittam söröcskét meg konyakocskát kocsisrumot jó borocskát tessék nézni milyen hosszú lettam M. Královičova arcképe (olaj) 1966
