Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
Q iroc/a/ljlI karikatúrák Duba Gyula mondás Parasztvér lódul Mikor mozdulok Réztazék csendül: Közli, hogy hévül. S pislog, mint lidércke: Menekül vidékre. induló Tüzes rózsabimbón hempergő darázs, zubog póri vérem szikrázó kalács: Nagybőgőm mordul, — hallod, napanyám? Hímpor legelőn: hősi indulót dongok, — cimbalom a fodormenta táj. — Kerget hálóval bús magyartanár. — Papsajt, szarkaláb nekem kelletek. Zümmögő lelkem Ti éltetitek, Míg el nem ér a Bús magyartanár, Míg donöghetek a rózsa bimbaján. Csontos Vilmos Kukoricakapálás idején, gyaloglás közben érett költővé. Olyan költőnk ő, aki gyalulni is tud, s ezt nem is tagadja. Ugyancsak ő az egyedüli irodalmunkban, aki — az adóhivatal érdeklődő figyelmét semmibe véve — pontosan beszámolt arról, hogy mit örökölt nemes őseitől, majd Örökségét szétosztotta, mondván, hogy „hisz az emberben”. én bús sorom Bánat annak nyugton maradni Ki megtanult árpát aratni, jámbor csata zabot hegyezni Ha valaki szeret verselni, Játék bizony csárdást bokázni Hogyha szabad bőgőbe mászni Verbunkost járni, kinek jó apja Rámás csizmáját reáhagyta. Ölomnehéz én bús sorom: Súlyosan, meztélláb ropom, S bár két térdem csüggedt főt cipel Piros zászlóként lobog a szívem, Emberséggazdag léptekkel járom bánatleikem sarkig kitárom.
