Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Zsilka Tibor: A cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban
nagyobb butasággal „védekeznek”! Ez az ambivalens magatartásforma mindenekelőtt Švejket jellemzi. Amikor a törvényszéki orvosbizottság Švejket mindenáron „notórius hülyének” és „idiótának” akarja nyilvánítani, Švejk egy pillanatig sem védekezik, hanem készségesen megerősíti a bizottság ilyen irányú feltevéseit. Itt most az 5 kérdés közül csak a 3. és 5. kérdést közöljük a válaszokkal együtt. — Ki tudná, számítani, hogy mekkora a földgolyó átmérője? — Azt sajnos nem tudnám — jelelte Švejk —, de én is jeladhatnék Önöknek, uraim, egy találós kérdést: van egy háromemeletes ház, ennek a háznak minden emeleten van nyolc ablaka. A háztetőn van két padlásablak és két kémény, minden emeleten két bérlő lakik. És most tessék megmondani nekem, uraim: melyik évben halt meg a házmester nagymamája? — Mennyi 12.897-szer 13.863? — 729 — jelelte Švejk szemrebbenés nélkül. (Švejk, Bratislava 1956. Fordította. Réz Ádám. 48) A törvényszéki orvosbizottság kérdéseinek abszurditását Švejk a 3. kérdésre tett válaszával még abszurdabbá fokozza; ugyanakkor a bizottság kérdéseire készségesen válaszol, csak éppen nem egészen logikus a válasza. Ámde a kérdések szintén illogikusak az adott körülmények között. Illogikusak azért, mert a bizottságnak mindenáron bizonyítani kell, s ennek megfelelően szükséges megfogalmazni a kérdéseket is. S így végső fokon Švejk válaszai semmivel sem illogikusabbak, mint a bizottság kérdései. A bizottság feladata a bizonyítás, amit Švejk azon nyomban felismer, és igyekszik szolgálat- készen megkönnyíteni a törvényszéki orvosok munkáját. Ez a sajátos nemzeti humor természetesen nehezen ültethető át maradéktalanul idegen nyelvre. Tömérdek nehézsége akad a műfordítónak, amikor Hašek humorát át akarja ültetni saját nyelvére. De még ha sikerül is, a tipológiai sajátosságok folytán a cseh humor nem mindig „kreolizálódik” más nemzeti és kulturális közegben3. Kérdés mármost, hogy Tóth Tibor — aki tudvalevőleg Hašek életművének jelentős részét ültette át magyarra — hogyan birkózott meg e sajátos feladattal. A kérdés tehát az, hogyan kreolizálódik és adaptálódik Hašek humora Tóth Tibor fordításaiban? A kreolizáció a műfordításelméletben kulcsfontosságú fogalom. A műfordításelmélet azt a jelenséget nevezi kreolizációnak, amikor az eredeti mű és a fordítás között kölcsönös átfedések tapasztalhatók. A kreolizáció egyrészt kulturális, másrészt nyelvi szinten jelentkezik. A jelenség lényege abban rejlik, hogyan hatol át az egyik kultúra a másikba. Az átadó és az átvevő kultúra között így egy közös sáv alakul ki, amelyben determináló szerep az átadó kultúrának van. Az átadó kultúrát Ki, az átvevő kultúrát K2 jellel jelöljük4. A kettő közötti viszony ilyen: A közös sáv a kreolizáció. A Ki behatolása a K2 területére tulajdonképpen abban gyökerezik, hogy az idegen elemek megtartják idegen voltukat a fordításban, ámde az átvevő nyelv és kultúra ennek ellenére befogadja őket. Igen ám, de ha az idegen elemek túlságosan elszaporodnának a szövegben, akkor esetleg az olvasó nehezen tudna ráhangolódni az átültetett műalkotás tematikájára. Éppen ezért a kreolizáció mellett a műfordító bizonyos változtatásokat is végrehajt, hogy az eredeti alkotást némileg „beépítse” saját kultúrkörébe. Ezt a jelenséget nevezi a modern műfordításelmélet adaptálásnak5. Az adaptálás főleg akkor szükségszerű, ha a két kultúra „nyelve” eléggé elütő, ha más-más a szabályrendszerük, összetevőik. Ilyenkor mind tematikai, mind nyelvi szinten az átvevő kultúra és nyelv eléggé immunis az átadó kultúrával, nyelvvel szemben. Nyilván fokozatokat lehetne felállítani az ellenállóképességet illetően: 3 A fordítás két kultúra között kontaktust teremthet. Vö. Jifí Levý: Bude teórie prekladu uži- leCná prekladatelum? In: Bude literárni veda exaktnou vedou. Praha 1971, pp. 155. t VÖ. Anton Popovič: Poetika umeleckého prekladu. Bratislava 1971, pp. 30. 5 Uo, pp. 49, 81, 151.
