Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Zsilka Tibor: A cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban
például a japán irodalmi alkotás nehezebben ültethető át magyarra, mint a cseh irodalom termékei; s e nehézségek nemcsak nyelvi vonatkozásúak, hanem a két kultúra eltérő jellegéből, felépítéséből is adódnak. Viszont a cseh kultúra sem plántálódik át könnyen a magyar kultúrszférába, mert tömérdek tipológiai jellegzetessége van, amelyek nehezen hatolnak át az egyik kultúrkörből a másikba, az egyik nyelvből a másikba. Ez az ellenállóképesség egyrészt a reáliák idegenszerűségében, másrészt a kultúrák elütő karakterében gyökerezik. S mindezt Hašek műveinek magyarra való átültetése is ékesen bizonyítja! Tóth Tibor láthatólag tisztában volt Hašek humorának nemzeti sajátosságaival, tipológiai jellegzetességeivel. Így a hašeki ambivalens humort igyekezett adekvát módon átmenteni a magyar fordításokba. Műfordításait tematikai szinten a kreolizáció jellemzi, de ha kellett, ha a szöveg megkövetelte, adaptálással igyekezett csökkenteni a fordítás idegen elemeit, idegenszerűségét. A sajátos népi kifejezőeszközök helyett sokszor erősebb, stilisztikailag expresszívebb stilémákat használ, hogy így pótolja a fordításban a Hašekra jellemző városi „népiességet”. Ilyenkor szavakat illeszt be, amelyek az eredetiben nem szerepelnek, s így a magyar szöveget kissé „megnyújtja”, vagy éppen ellenkezőleg: megrövidíti, egy szóba sűrít bele egy egész szintagmát. Érdemes idézni Az elhagyott latrinán (Na opustené latríne) című humoreszk befejező részét. A humo- reszk egyébként arról szól, hogy Zettel nyugalmazott őrnagy az elhagyott latrina láttán visszaemlékezik a régi szép időkre, amikor még a „dejvicei síkon dobok peregtek, lovak nyerítettek és vágtattak, mannlicherek ugattak, és zászlócskák lebegtek”. Az asszociációk végülis „tettre” serkentik az őrnagyot. íme, a befejező rész: Pan major sestupoval opéi dolu, s takovým teskným pocitem, jako kdyí vzpomináme na zemrelé druhy, na ztracené mládí a na utracené peníze. Pan major spéchal. Tesknota méla fyziologický vliv na jeho telesné orgány. Svižné, s rozepjatým kabátem vstoupil do opustené latríny. Tam na kládé sedél zcela obyčejný človek, civilista, die všeho vandrák na ceste. Pan major v. v. Zettel učinil zoufalý pohyb a padl do príkopu, který kdysi zákopníci vykopali. Puklo jeho vojenské srdce, které nesneslo, aby prostý civilista vykonal telesnou po trebu v opustené vojenské latríne. Duchaprítomný vandrák prohledal mu kapsy a s hodinkami a s penéíenkou vesele odešel od opustené latríny. A duch pana majora ve výslužbé sedává dnes za tmavých nocí na prkné opušténé latríny a usedavé pláče ... (DHS, 250) A fordítás: Az őrnagy úr leereszkedik a hegyről, és gyász borong benne, mint amikor halott bajtársainkra, múltba tűnt ifjúságunkra és elvert pénzünkre emlékezünk. Az őrnagy úr siet. A mélabú úgy látszik, különösen erős hatással van bélműködésére. Frissen, kigombolt kabáttal dobban be az elhagyott latrinába. A gerendán közönséges civil ül, minden jel szerint valami csavargó. Zettel nyugalmazott őrnagy úr kétségbeesett mozdulattal a levegőbe markol, és lezuhan a gödörbe, amelyet egykoron arcuk verítékében ástak az árkászpk. Meghasadt vén katonaszíve, nem tudta elviselni, hogy egy gemeiner Zívil könnyebbüljön meg teste terhétől az elhagyott katonai latrinán. A tettre kész csavargó kiforgatta a kötelességtudás áldozatának zsebeit, s az őrnagy úr órájával és pénztárcájával gyarapítva földi vagyonát, jókedvűen kivonult az elhagyott latrinából. Zettel nyugalmazott őrnagy úr szelleme sötét éjszakákon mindmáig ott ücsörög az elhagyott latrinán, és szívettépőn zokog ... (IM, 63) A humor az őrnagy túlexponált „érzelgősségéből” adódik: még idős korában is fennakad azon, hogy az egykori katonai latrinán közönséges civil ül. Ez azonban csak egyszerű tematikai magva a történetnek, amelyet Hašek nyelvi-stilisztikai eszközökkel
