Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Zsilka Tibor: A cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban

Zsilka Tibor a cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban Jarosláv Hašek a század első évtizedeiben írta szellemes, népi motívumokkal és ötle­tekkel átszőtt, jellegzetesen cseh gondolkodásmódot tükröző humoreszkjeit.1 Hašek hu­morának tipológiai jellegzetességei ugyanis nemcsak az írói magatartás, álláspont, a „point of view” milyenségére, karakterisztikus vonásaira vetnek fényt, hanem egy­úttal felfedik e humor sajátosan nemzeti jegyeit, tulajdonságait, összetevőit is. Vajon melyek azok az összetevők, sajátosságok, amelyek erősen nemzetivé színezik Hašek humorát? Elöljáróban érdemes kitérni Mikszáth Kálmán humorára, humorának jellegzetes vonásaira. Mikszáth hősei, illetve figurái mindig is egy kasztrendszer szerves részei; s ez akkor is érvényes, amikor az író a magyar dzsentrit állítja pellengére. Félresiklott hősei is azáltal válnak nevetségessé, hogy mindenáron ragaszkodnak elő­kelő társadalmi „rangjukhoz", semmiképpen sem akarnak egy fokkal lejjebb kerülni a társadalmi ranglétrán. Mikszáth azonban a kasztrendszer meglétét sosem vonta két­ségbe, s ennek következtében nem is gúnyolta ki. A társadalmi hierarchia, a „lent” és „fent” viszony mindig is szent és sérthetetlen volt számára. Ilyen szellemben irta. anek­dotáit is, amelyek közül egyik-másik regionális színezetű. S e regionális elemek mind nyelvi, mind tematikai szinten humorának építőelemeivé válnak. De a társadalom hie­rarchikus összetételét nem kezdi ki. Jellemző példa erre a Szent Péter esernyője című regényben az az anekdota2, amikor az író — mintegy kilépve a narrátori szerepből — a szolgabíró társaságában ellátogat a glogovai iskolába. A tanítási óra után így folyta­tódik a történet: De a principiális nem volt szigorú ember, barátságosan veregette meg a tanító vállát: — Meg vagyok elégedve, amice. A tanító meghajtotta magát és hajadon fővel kísért ki bennünket az udvarra. — Csinos gyerekek — mondá ott künn a szolgabíró kedélyesen — de honnan van az, domine fráter, hogy mind olyan egyforma képűek? A glogovai mester egy kissé zavarba jött, aztán őszinte kedélyesség öntötte el egész­séges, piros képét. « — Hát az onnan van, tekintetes uram, mert nyáron az összes glogovai férfinép elszé- led le az alvidékre mezei munkákra és ilyenkor olyan magam vagyok itt egész őszig, mint az ujjam. (Csintalan mosoly jelent meg az ajkai körül.) Méltóztatik érteni? A humor arra épül, hogy a glogovai gyerekek hasonlítanak egymásra (előkészítés); s mindez azért van, mert egy apától származnak — a tanítótól (csattanó). A társadalmi 1 A tanulmányhoz a következő Hasek-köteteket és Tóth Tibor fordítás-köteteit használtuk fel; egyúttal itt közöljük a kötetek rövidítéseit is: Dekaraeron humoru a satiry. Praha 1972. — DHS Fialový hrom. Praha 1958. — FH O detech a zvíŕátkacli. Praha 1960. — DZ Satiry a humoresky. Praha 1955. — SH A Balaton partján. Bratislava 1954. — BP Ibolyék mennykő. Bratislava 1961. — IM Vidám állatkert. Bratislava 1957. — VÁ 2 Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője. Bratislava 1954, pp. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom