Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - G. I.: Babits ismeretlen versei és versfogalmazványai
Babits ismeretlen versei és versfogalmazványai A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának Szabó Lőrinc-hagyatéká- ból és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának Babits-hagyatékából az alábbiakban néhány eddig kéziratban rejlő alkotását, illetve két költeményének végleges megállapított szövegét mutatjuk be. A Már a tavaszi istenek. .. kezdetű verset, az 1917-i orosz polgári forradalom hatásának jegyeit tükröző alkotást a Népszabadság 1973. nov. 25-i számában közöltem először. Itt azonban a Babits-kézirat félreérthetően elhelyezett sorrendje miatt az egyik versszakot fölcseréltem. Ez most logikailag is megállapított hiteles szöveg. Az Annyit szenvedtünk ... kezdetű hatalmas poéma rossz papíron, egyre fakuló betűkkel írva maradt fönn és csak többek együttes erőfeszítése révén volt ebben a végleges formájában megállapítható. Az 0] írás 1973. decemberi számában közölt szövegem egyes téves olvasatait itt korrigálom. Köszönetemet fejezem ki Fehér Erzsébetnek, a József Attila kéziratok kitűnő ismerőjének, aki a fenti két vers eredeti szövegéről készült xerox-másolatot összevetette az Irodalmi Szemle szerkesztőségének küldött gépírásos szöveggel. A másik három hosszabb vers itt jelenik meg először az eredeti kéziratból. A Szobámban egy nagy madár... kezdetű vers fényképmásolatát is közöljük. Ez a kézirat Babits egy különös szokását tükrözi. Versírás közben ugyanis pihenésül gyakran váltott át magasabb matematikai képletek levezetésére, és azok leírása után folytatta vagy fejezte be az elkezdett alkotást. A Szomorú dolog szomorúan élni... kezdetű vers az első világháború vége felé fölcsillanó optimizmusát tükrözi. A De te mégis szereted ezt a kort. . . első prózai változata a hasonló címmel megjelent költeményének. Szokása szerint egy-egy nagyobb jelentőségű filozófiai költeményét többször fogalmazta meg gondolatritmusos prózában, és csak ezután tömörítette versformába, néha kihagyva egy-egy logikai láncszemet és így absztrahálva a vers értelmét. Ezek az első fogalmazványok általában közérthetőbben fejezik ki mondanivalóját, nevén nevezve a vers tárgyát. Az Epigrammák cím alatt közölt apróbb versei nagyszámmal maradtak fenn mint gondolatszikrák vagy eszmetöredékek, de rövidségük és tömörségük ellenére is stiláris remekművek. G. I.
