Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - FIGYELŐ - Mészáros László: Önarckép és vallomás (Móricz Lili: Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához, Madách 1973)
vonagolva, szelíden és haragosan, de mindig szembe fordulva ... és feléje hullámozva ..(27. oldal). Később egyre szenvedélyesebbé és követelődzőbbé válnak a sorok. Némelyik levele — Móricz Lili szavaival — az énekek éneke prózában. Móricz azonban érzi, tudja, hogy így, két asszony között nem becsületes a játék. A gordiuszi csomót aztán Janka oldja meg egy utolsó szerelmes tettel. És már Máriának sincs ereje ellenállni. A dialektika azonban visszaüt. Fonákkal. A szédületes boldogságra lassan árnyék borul. „Nekem nagy hajlamom van arra, hogy amit elképzelek, biztosabbnak tekintsem, mint amit megfigyelek” — vallja Móricz. A szerelem aztán csak addig tart, míg a szerelem csillagának fényét el nem árnyékolják a hétköznapok gondjai. Mária jó, kedves, vidám és nagyon szép. Sugározza az erotikát. Szereti Móricz gyerekeit. Csakhogy zárkózott lényéből fakadón — Móricz Lili találó szavaival — nem szeretőnek és anyának született, hanem barátnőnek. Nem dialektikus ellenpólus, ami visszavetíti és fókuszba gyűjti a művész számára az ihlet szikráit, mint ezt Janka tette. Elmúlt a szerelem lángolása — maradt a küzdelmes élet. .. Móricz borotvaélesen fogalmazza meg a kialakult helyzetet: „Rettenetesen fáradt vagyok. Se harcolni, se megnyugodni nem tudok. És dolgoznám kell, lelkesedés és öröm nélkül, (...) mert lelkiismeretesnek születtem. (...) Azonkívül az is gyötör, hogy kárára vagyok a Maga érvényesülésének. Nem élhet szabadon mellettem mint színésznő, s én nem tudok segíteni, mert nem tudom Magát megírni. Négy és fél éve, hogy együtt vagyunk, egy sorom sincs azóta, amiben Magát írtam volna meg. Addig, amíg nem éltünk együtt, őrjöngve írtam Magát, a Pillangó, Odysseus, Amor és Psyche, egy kötet novella. Azóta — semmi. Egész különös, a Múzsa megszűnt abban a pillanatban, ahogy — feleség lett. Ezen nem lehet segíteni. De ma már ott tartunk, hogy még beszélni se tudok lelki dolgomról Magának. Maga a harmadik mondat után megkérdi, hogy „hány órakor érkezett meg a vonat? — ebből látom, hogy nem érdekli, amit ömlengeni kezdek, s megfagy bennem a szó. Hogy lehet ezen segíteni?” (236—37. oldal). Nem lehetett segíteni. A végső elszakadást még lehetett halasztgatni, de elkerülni már nem lehetett. Móricz újabb tisztázatlan helyzetbe került, mert nem akart válópört anélkül, hogy ne biztosított volna megfelelő anyagi jövedelmet Máriának. Ez azonban egyre nehezebben ment. A negyvenes évek elején járt a világ. A Máriához küldött utolsó levelében is anyagi gondokról ír. Újból és újból bizonygatja, hogy vállalja a havi négyszáz pengő tartásdíjat. A befejező szavak jelentőségtől teljesek: „Kezét csókolja a régi tiszteletteljes és baráti érzéssel Móricz Zs.” 110 nap múlva egyedül, magányosan, ahogyan évek óta élt, elvált az egész világtól. Azon az éjszakán, amikor először hullottak bombák Budapestre. Máriához fűződő kapcsolata örökre befejezetlen maradt. 4. Ackép háttérrel Az 1936-ban megjelent Életem regényé ben Móricz tízéves koráig beszéli el az életét, első személyben, mindenkit nevén nevezve és mindent — statisztikát, családtörténetet, vallomást, elbeszélést, szociográfiát — sodró erejű epikába fogva össze. A hatvanadik év küszöbén álló férfi kegyetlen pillantásával nézve a világot. Ennek a könyvnek az utolsó lapjain vallja: „írhatnám még a világ végéig, az életem végéig. Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról ...” Ebben a „regényben” a személyes emlékeken, a felidézett gyermekkoron keresztül Móricz bemutatja egész életét és korát. Máig ez a legteljesebb Móricz-életrajz. De mivel a legkegyetlenebb őszinteség ellenére is regényesíteni kellett, márcsak azért is, hogy minden beleférjen, hogy az igazi nagy írók példáját követve a saját életén keresztül a társadalmat, a kort is bemutassa, az önarckép vonalai kicsit markánsak, hidegek. Ezeket a kemény vonásokat oldják most föl ennek a levelezésnek a sorai. Az intim és spontán megnyilatkozásokból olyan élő emberi arc villan fel előttünk, hogy szinte hallani véljük a hangját. Sok helyen még a saját lánya is megdöbbenve kommentál egy-egy levelet, tényt. Ugyancsak az ő szavai jellemzik a legtökéletesebben az egész levelezés összhatását. „Megrázó közelségbe kerülünk vele. Ezek a levelek töb
